Két esős nap közt egy gyönyörű napsütéses, s így már zordnak nem nevezhető szerdán (nov. 19-én) indulhatott az ötödikesek népes csapata a hagyományos karolinás darulesre. A szürke darvak egy esti „behúzására” vittük ki a gyerekeket Boros Emese és Budai Zsuzsanna tanárnőkkel.
Túravezetőnk, Ábrahám Krisztián elmagyarázta a gyerekeknek, hogy a „behúzás” nem egyenlő a „vonulással”. Akár egy hónapig is itt maradhatnak a darvak, s közben naponta akár 30-40 km-re is kirepülnek az éjszakázó helyeikről táplálkozni tarlókra, gyepekre. Majd a naplemente előtt visszatérnek, azaz „behúznak” a sekély vizű vagy éppen iszapos, leeresztett tavak egyikére - másikára. A cuppogó iszapba merészkedő kóbor kutyákat, rókákat, aranysakálokat így az „őrdarvak” könnyebben meghallják, s riasztják a többieket.
Bevallom, féltem attól, hogy láthatunk-e egyáltalán látványos csapatokat, mert idén Szeged felett nem voltak észlelhetőek. Pedig még tartós fagy se volt, ami indokolná, hogy hazánkban csak rövid ideig legyenek e fenséges vándorok. Hová tűntek akkor? Ilyenkor, novemberben már rég itt vannak az októberben még Hortobágyon mutatkozó csapatok…
De nem kellett csalatkoznunk, sőt! Tömegeltek! Legalább 10.000 daru behúzását néztük, fotóztuk, videóztuk (lásd: mellékletek). Óriási élmény volt a gyerekeknek az ezres nagyságrendű csapatok gomolygó, folyton átrendeződő hömpölygése! A hangos krúgatás is élményszámba ment. A naplemente „aranyhídja” és a darvak „twistere”, örvénylő landolása különös látvánnyal örvendeztet meg bennünket! (Ez utóbbit csak Krisztián teleszkópos távcsövén láthattuk igazán, mert nem szélső tó volt most a darvak számára leeresztve a fehér – tavi halgazdaságnál.) Krisztián elmondta, hogy a múlt hétvégén 12.000-re becsülték a valóban itt tartózkodó darvakat. S hamarosan újabb szinkronszámlálás jön.
Az ok, ami miatt Szeged fölött most nem repülnek, ill. csak néhány kósza példány hallatja magát, az valószínűleg a kukoricatermesztés drasztikus lecsökkenése. Így hát abba az irányba repülnek, akár Szerbia felé is, ahol még találnak kukorica- vagy napraforgótarlót. Naponta ezért akár 30-40 km-re is kirepülnek a Fehér–tóról, majd este vissza. Krisztián másik okot is mondott. Idén fordult elő először, hogy szóródtak hazánk területén az átvonuló darvak, és új élőhelyeken jelentek meg. Közép – Európában, így hazánkban is a vizes élőhelyek zöme nyáron ugyanis kiszáradt, még nem tudott őszre visszapótlódni minden országban. Ahol alkalmas helyet találtak a darvak, ott pihentek. Így pl. a Csaj-tavon, vagy - hogy egy dunántúli példát is írjak - a Velencei-tavon.
Útközben a buszban megtartottuk a szokásos daruismereti vetélkedőnket a busz jobb és bal utazóközönsége közt. Finomabbnál finomabb nyereményekért.
Köszönjük az „égieknek” ezt a madárcsodát! Köszönjük Ábrahám Krisztiánnak a túravezetést! Jövőre is megyünk!!!
2025. nov. 19. Bányai Judit tanárnő
(Képek: Boros Emese és Bányai Judit tanárnők)
Fotók, videók: https://drive.google.com/drive/folders/1CdhAVZNy60nyObxlf9YC4HORLwir8tIr