Határtalanul

2019. Síelés

A 11. A osztály és a 10. A osztály fele az idén egy határtalanul programon vettek részt.

A program első felében mi látogattunk el a Hargitára. Útközben Segesvár, Farkaslaka, Korond nevezetességeivel, emlékeivel ismerkedtünk meg. A Hargitán pedig a magashegység téli szépségeit tapasztalhattuk meg. Síeltünk, kirándultunk, snowboardoztunk, és gyönyörködtünk a tájban. Sajnos testvérosztályunkkal nem találkoztunk, mert próbaérettségi volt ebben az időszakban Romániában.

Május elején testvérosztályunk látogatott el Szegedre. Sajnos az évszázad hidege köszöntött ránk és rájuk. Kicsit fázva, elázva, de megismertettük velük Szeged nevezetességeit: felmásztunk a Dóm kilátójába, megismerték a Dómot és az Alsóvárosi templomot, sétáltunk a Széchenyi téren, Alsóvároson meglátogattunk egy napsugaras házat. A tudomány sem maradhatott el: a Tudástárban az alföldi növény és állatkultúrát ismerhettük meg, a Karolinában pedig a hargitai havat és a Tisza vizét vizsgáltuk meg. (A Tisza vize tisztább!!!) Természetesen mi pedig megismertettük őket a vízi élettel: együtt sárkány-hajóztunk a Tiszán.

Mindkét csapat sok élménnyel tért haza, és új barátságok is kialakultak. 

 

A képre kattintva elérhető leírás ! 

síelés

 

Erdélyben jártunk!

2019. május 27-június 1. között a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium hetedikes tanulói erdélyi körutazáson vettek részt.

Erdélyben járt a 7.A és 7.B osztály 2019. május 27- június 1. között a Határtalanul  pályázat keretében. Nemrég  fáradtan, elcsigázva érkeztünk meg a hatnapos erdélyi kirándulásról. Áldás volt az utunkon, esőről csak az itthoniaktól hallottunk, és a buszból való leszálláskor tapasztaltuk utunk végén Szegeden, mi gyönyörű napsütésben végigjárhattuk a teljes tervezett erdélyi programsort. Bőséges és helyi jellegzetes ételeket kaptunk, a szállásaink is kiválóak voltak, túrában, kalandban nem volt hiány, sok kilométer van mögöttünk, rengeteg élményben volt  részünk. 

Jártunk: Déván a vár tövében, Segesváron a várban sétálva, Gyergyóújfaluban, ahol 4 éjszakán át szállóvendégek voltunk, de jártunk a Csicsaj-dűlői  erdei vadászlakban, Bögöz református templomának freskóit is megszemlélhettük, voltunk Farkaslakán a Tamási Áron Emlékházban, Korondon, Parajdon a sóbánya mélyében, a Gyilkos-tónál, a Kis-Cohárd hegyen vagy a Békás-szorosban túrázva, jártunk a Szent Anna-tónál, a Mohos tőzeglápba besétálhattunk, láttunk buszból medvét, továbbá jártunk: Gelencén a katolikus templom falfreskóinak megtekintésére, jártunk a Nyerges-tetőn a kopjafáknál, megszálltunk Tordatúron, sétáltunk a Tordai-hasadéknál, a bátrabbak a hasadékban túrázhattak, jártunk a Királyhágón innen és túl, eljutottunk Marosvásárhelyre a szecessziós kultúrpalotába, voltunk Nagyváradon, Nagyszalontán Arany János szülőházánál, végül a Csonka-torony interaktív kiállítását végigjárva zárult utunk. 

Sütöttünk szalonnát, kóstoltunk vadas szalámit, szárított húst, degeszre ettük magunkat a nekünk sütött kürtős kalácsokból.

Jó hangulatú, buszon dalolva, imádkozva teljesített, jelesebb nehézségektől mentes, kalandokban gazdag 6 nap áll mögöttünk.

 A buszon mindig meghallgattuk a programponthoz tartozó történelmi, irodalmi, kultúrtörténeti és földrajzi vonatkozásokat, így igen sokat tanulhattunk a tanulmányi kirándulásunk során.

 Köszönetet mondunk: Király Józsefnek a  szervezői munkájáért, a kísérő kollégáknak a jelenlétükért, Mezeyné Szatmári Tímea és Kószó Kristóf  tanárainknak, valamint köszönjük a találkozás lehetőségét a gyergyóújfalui Elekes Vencel Általános Iskola pedagógusainak, akik lehetővé tették, hogy a helybéli 7. évfolyamosokkal megvalósulhatott a diákjaink találkozója.

Hálával az élményekért:

Magyaros Rita M. Veronika és Kulácska Anna osztályfőnökök

 

2019 Kárpátalja

Hétfő – jún.3.

A vasárnapi utazás fáradtságát hétfőre kellemesen ki tudtuk pihenni. Korai kelés ellenére mindenki haptákban állt, hogy mégis mit fogunk e napon csinálni. Egy gyors és finom reggeli után összeszedelőzködtünk, eltettük a táskába a napi szükségleteinket. Kisvártatva felszálltunk buszunkra és nyomban Beregszász felé vettük az irányt, ahol felvettük idegenvezetőnket: Kenyeres Máriát. A buszon pár kedves köszöntő szó után tovább indultunk Ungvár felé. Az utazás lassú volt az utak állapota miatt, ám ez a zötykölődés ismeretszerzéssel telt. Idegenvezetőnk mindenről mesélt nekünk, amit csak az adott helyekről tudni lehet, még egy-két pletykát is ismertetett velünk. Ungváron az Olasz bástyás várat csak kívülről tudtuk megnézni, ezután megtekinthettük a skanzent, majd Ungvár főterét, templomait, és még egy kis szabad programot is beiktattunk.

Ungvárról utunkat Gerény felé vettük, ahol megnéztük a híres gerényi rotundát*, melynek freskóit az 1300-as években festették s szépségük azóta töretlen, az idő vasfoga nem fogott rajtuk. Itt számunkra érdekes tapasztalás volt a férfiak szerepe és szabályokkal korlátozott mozgáslehetősége eme templomban. Viszont nem kellett sajnálni bennünket, mivel csak mi mehettünk be a szentélyhez, ahol testközelből nézhettük meg a gyönyörű középkori festményeket, amiket a lányok csak távolabbról csodálhattak.

Késő délután még Munkács gyönyörű belvárosát jártuk körbe, megcsodáltuk a város néhány nevezetességét: Munkácsy Mihály szülőházának helyét, a Rákóczy-kastélyt, a városházát, fontosabb szobrokat (pl. a kéményseprőt), főbb tereit és még a római katolikus templomot is volt szerencsénk megnézni. A várat az ezt követő nap látogattuk meg, mert ezen napunkba sajnos már nem fért bele.

Ez után az irányt a szállás felé vettük, Karácsfalvára, ahol egy finom vacsora után pihenhettünk. Sport illetve egyéb szórakozási lehetőségekből választva kihasználhattuk a rendelkezésünkre álló időt. Mindezek után boldogan tértünk nyugovóra.

*Három olyan körtemplom van a középkori Magyarországon, amelynek belső tere hat szegmensre van osztva és ebben rokonságot mutat a kaukázusi örmény templomokkal. Gerény, Karcsa és a Szegedhez közeli Kiszombor rotundája ilyen. (Utóbbit a tavaszi lelkigyakorlatunkon láttuk.) Építésük a XII. századra tehető.

(Rónaszéki Bertalan, Kakas Gergő)

Kedd – jún.4.

A reggelünk roppant izgalmasan indult, ugyanis a buszunk defektet kapott, amit köszönhettünk a rossz minőségű utaknak. Azon a napon kaptunk egy bérelt ukrán buszt, így hát kezdődhetett is - az akkor még nem sejtett – éjszakába nyúló keddi utazás. Először megnéztük a Munkácsy várat, ami egészen izgalmas volt, jellegzetessége miatt és építészeti szempontból is. Azután útközben megálltunk a Latorca folyó zuhogóinál, ami fenséges látvány volt, nagyon nagyon elkülönült az ottani tájakat és városokat tekintve. Itt köveket gyűjtöttünk és csodáltuk a folyót.

Majd a Vereckei-hágó volt a cél, ahol megtekintettük a honfoglalási emlékművet is. Három arra túrázó férfival közösen énekeltük el a magyar Himnuszt. Ezután Fülöpfalvára mentünk libegőzni, ami mindenki számára hatalmas élmény volt. A Borzsa-havasok egyik csúcsának közelébe vitt fel a libegő. Az idő sürgetése miatt a csúcsot nem hódítottuk meg, de páran, akikben még sok energia volt, elindultak felfelé. Leírhatatlan volt a kilátás szépsége – lent a sokféle zöld, fent az ég számtalan kék színe a felhőkkel… Mire leértünk a libegővel, az eső is csepegni kezdett.

Fülöpfalva közelében megnéztük még a gyönyörű Sipot-vízesést, itt el is időztünk kicsit. Végül – már este – Felsőgerebennél megtekintettünk egy II. világháborús bunkert (az Árpád-vonal egy szakaszát), ami nagyon érdekes és egyben ijesztő is volt sokunknak.

Este 10 óra után érkeztünk vissza Karácsfalvára, a gyors vacsora után így hamar nyugovóra tértünk.

 (Karsai Anna, Tornyi Robertina)

 

Szerda – jún.5.

Az utak hosszúak voltak a helyszínek között, de énekléssel és beszélgetésekkel gyorsan elszaladt az idő. Az osztály sokkal közelebb került egymáshoz ezek az időtöltések által is.

Beregszász: Beregvidéki Múzeum

Napunk első állomása a Beregszászon található magyar múzeum volt. Sepa János, a múzeum vezetője hosszas bemutatót tartott, magyar tárgygyűjteményéről, amit eleinte saját erejéből, később adományokból hozott létre.

Beregszászon megálltunk vásárolni finomságokat, amiket a további utunk során volt szándékunkban elfogyasztani vagy esetleg szuvenírként hazavinni. A városban és a boltban is többször találkoztunk magyarul beszélőkkel. A bolt előtt volt egy nagyon szép tér ahol a csoport összes tagja leült és napozott szétszóródva. Mindenkinek jólesett egy kis pihenés.

Amíg ebben a városban voltunk idegenvezetőnk sok helyi látványosságot, emléktáblát, ismertetett meg velünk. Érdekes volt látni, hogy a határon túl is ennyi Magyarországhoz köthető emlék van.

Kerek-hegy:

Második megállónk egy kisebb túra volt. Nagy melegben sétáltunk föl a hegy tetejére, de a látvány felülmúlta a fáradalmainkat.

Beregszász felett magasodik a történelmi jelentőségű Kerek-hegy. Az Árpád-korban a beregi királyi erdő uradalom volt errefelé. 1233-ban II. András itt erősítette meg a király és az Egyház viszonyát rendező híres beregi egyezményt. És persze a beregi erdőben bujkáltak a kuruc felkelők is.

Tiszacsoma: Honfoglalási emlékpark

Idegenvezetőnk elmesélte, hogy az itt feltárt X. századi temető sírjaiból szablyák, szablyakardok, nyílvesszők, íjmerevítő csontok, női ékszerek, edények kerültek elő. A temető sírjai sorokat és jól elkülöníthető csoportokat alkotnak. Az utazás előtt lévő történelemvizsgák miatt sokunkban sok tudás megmaradt a honfoglalásról és történetéről, ezért is érdekes volt, hogy élőben is megismerhettünk ezt a helyet.

Csetfalva: református templom

Az egyik leghíresebb kárpátaljai református templomba is volt szerencsénk ellátogatni. A vállalkozó szelleműek akár a haranghoz is felmászhattak, ahová a templom előtti részben meredek lépcsősorok vezettek fel.

A templomnak gyönyörű motívumokkal ellátott kazettás mennyezete van, amit ugyanaz a mester készített, mint a határ innenső oldalán lévő tákosi templom mennyezetét – ez utóbbit 3 nappal korábban láttuk.

Tiszaújlak: Turul szobor

Beregszászról haza fele megálltunk a Turul szobornál ahol megtudtuk, hogy az emlékművet először az 1900-as évek elején építették, majd szovjet utasításra le kellett bontani. Újraépítésére 1989-ben került sor egy építész álltal. Az oszlop a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának állít emléket.

Mielőtt visszamentünk a kollégiumba, a folyóparton megálltunk, hogy megcsodáljuk és vizet vegyünk a Tiszából. Ezt a vízmintát - már itthon – összehasonlítottuk a szegedi folyóvízzel.

Esti sütögetés:

Mikor a szállásra visszaértünk, vacsorára a kinti grillnél sütögettünk. Jól felszerelt grillberendezéssel egyszerűen ment a munka. Összedolgozva csináltuk, mindenkinek megvolt a maga feladata: hússütés, salátakészítés, terítés stb.

(Balogh Nóra, Bite Anna)

 

Csütörtök – jún.6.

Negyedik napunkat Kárpátalján, egy gyors reggeli és egy rövid buszút megtételével, Nagyszőlősön folytattuk. Két csoportra osztva az osztály ellátogatott egy nagyszőlősi óvodába és egy rehabilitációs központba ahol testi és szellemi fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkoznak. Mindkét helyre volt szerencsénk sok játékot vinni, aminek a gyerekek közül egyaránt mindenki nagyon örült. Számomra az egyik legnagyobb élményt ez a látogatás jelentette és rajtam kívül a legtöbb osztálytársam számára is. Hálásak vagyunk, hogy beszélgethettünk a szakmában dolgozókkal és játszhattunk az ott felcseperedő gyerekekkel. Láthattuk a hatalmas mosolyukat és a nyitottságukat felénk, ami felejthetetlenné tette a látogatást.

A rehabilitációs központban kellemes fogadtatásban részesültünk. Éreztük, hogy a gyerekek nagyon örülnek a látogatóknak és ez rendkívül jól esett nekünk. Egy kisfiú még csokival is végigkínálta az utazásban megfáradt csöpp csapatunkat.

Miután sajnos el kellett köszönnünk a gyerekektől, utunkat a Perényi-kastély felé folytattuk. Betekintést nyerhettünk a 14. században épült kastély struktúrájába.

Ezután a Huszti református templomba mentünk ahol a város egyik lelkésze mesélt nekünk a templom történetéről és az ottani hívő közösségről. Megható volt hallgatni amint arról mesélt, hogy Ő mint lelkész Európa szerte szinte bárhol el tudna helyezkedni, valamint amikor Magyarországon járt többször megfordult a fejében a végleges letelepedés gondolata. Ennek ellenére mégis azt érezte helyesnek, hogy a szülőföldjén folytassa a hivatását. Nagyon jó volt látni, hogy egyes kárpátaljai magyarok szerencsére feladatuknak, küldetésüknek tartják az ottani magyarság megtartását.

„Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derűl!” Olvashatjuk Kölcsey Ferenc Huszt című versében, amivel biztosan minden magyart tanuló diák összetalálkozott már. Varázslatosnak éreztem, amikor feljutottunk a várhoz és magam előtt láthattam a kissé rémisztő, horrorisztikus hangulatban leírt vár romjait. Mintha egy pillanatra idő utaztam volna. De még feljutottunk a várig sok megpróbáltatás akadályozta utunkat…

(Teodor Flóra)

Huszt várához értünk ahol az osztály választhatott a kevésbé meredek, hosszabb útvonal és a rövidebb, de fárasztóbb út között. Az osztály nagy része a gyorsabb feljutás érdekében a meredek utat választotta. Velünk tartott még osztályfőnökünk, Regina nővér és Tamás atya. Elindultunk felfelé, először még köves úton, majd a köves út erdei ösvénybe váltott át. Hátunk mögött tudtuk már a táv nagy részét, amikor azonban egy korábbi vihar miatt kidőlt fák elállták a hegyre felvezető útvonalat. Mivel a cél már közelinek tűnt, folytattuk az utat felfelé. Rönkökön átmászva, csalánokat kiszedve, kiálló ágakba kapaszkodva ugyanakkor egymásra figyelve és hagyatkozva olyan fél óra múlva elértük a hegy tetejét. Már csak egy két méteres fal választott el minket a romvártól. Először felmerült, hogy visszafordulunk, de a talaj nagyon csúszós volt és veszélyes lett volna lemenni. Andi néni, az igazgatónőnk Ági néni és az idegenvezetőnk Mária, szerencsére a másik úton jöttek és a sok várakozás ellenére sem indultak vissza a buszhoz. Kicsit arrébb a fal magassága csökkenni látszott. Először feldobáltuk a táskákat, majd az egyik fiú felmászott a falon és szépen lassan Ági néni farmer mellénye segítségével felhúzta a többieket. Miután mindenki sikeresen feljutott, örömünkben felkiáltottunk. Kis időre lepihentünk, képeket készítettünk és mindenki elmesélte a saját szemszögéből, hogy ő hogyan élte meg ezt a rendkívüli túrát. Nagyon felemelő érzés tudnom azt, hogy egy olyan közösség tagja vagyok, amely egy ilyen helyzetet együttesen meg tudott oldani. A túra közben mindvégig biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy a többiek vigyáztak rám és én is a többiekre. 

Ezután az idegenvezetőnk meghívott mindenkit egy fagyira, majd elbúcsúztunk tőle, és tovább indultunk.

Következő állomásunk Nagyszőlősön a ferences templom volt, ahol egy szerzetessel a kárpátaljai magyarok helyzetéről beszélgethettünk és kérdezhettünk.

Visszaérve a szállásra vacsoráztunk. Miután mindenki elkészült, a megbeszélt időpontban tábortüzet gyújtottunk. Ekkor imádkoztunk és mindenki elmondhatta, hogy neki mi volt a legfontosabb, legértékesebb élmény a kirándulásban. Ima után még jó sokat beszélgettünk, igazán jó volt a hangulat.

(Pergel Kata)

A kirándulásról készült film itt érhető el:

https://drive.google.com/open?id=1ZSPSLLMr8YT0xEZmTTjomYTQupQfM0aO