Iskolatörténet
Iskolatörténet dióhéjban 1948-ig
A bajor alapítású Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek (mai nevükön Boldogasszony Iskolanővérek) 1858-ban nyitották meg első magyarországi iskolájukat Temesváron. A XIX. század végére már 19 intézményük működött az Alföld, Bácska és a Bánát különböző településein Nagybecskerektől Debrecenig.
1872-73-ban Oltványi István csanád-egyházmegyei prépost alapítványából megépült szegedi iskolájuk első épülete is, amiben megnyílt a Felsőbb Leányiskola és ahhoz kapcsolódóan tanítókat is képeztek. A tanítóképzés elsősorban a rend tagjainak volt fenntartva, de az órákat a felsőbb osztályok növendékei is látogathatták. Az intézmény 1874-ben Oltványi Pál földeáki plébános jóvoltából egy újabb épülettel egészült ki, melyben népiskola kapott helyet.
1894-től polgári iskola is létesült az intézetben, amely 1899-ben új, egyemeletes épületet kapott.
1900-ban az akkori csanádi püspök az intézetben hivatalosan is megalapította a tanítóképzőt, melynek vezetését az iskolanővérekre bízta. Az ezt követő években-évtizedekben az intézet egyre nagyobb és korszerűbb lett. 1923-tól, a trianoni döntés hatására Romániában rekedt temesvári központ kiváltására, itt működött a rend magyarországi anyaháza (rendi központja) is.
1948-ban az államosítás 39 intézményben szüntette meg az iskolanővérek működését. A nővéreknek a szegedi házból történő kitelepítésére 1950. június 9-ről 10-re virradó éjszaka 2 és 3 óra között került sor. Az anyaházból és a nővérek újszegedi beteg-és öregotthonából összesen 148 nővért vittek el aznap éjjel a Nógrád megyei Ludányhalásziba. A szegedi intézet teljes egészében állami tulajdonba került.
A rendszerváltástól napjainkig
A rendszerváltást követően számos településen, így Szegeden is jelentkezett az egyházi oktatási intézmények újraindításának igénye. A helybéli KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) szervezet számos tagjának voltak iskolás korú gyermekei, és szerették volna, hogy azok keresztény szellemiségű oktatást kapjanak.
Ez az igény egybe esett az egyházmegye akkori püspökének, Gyulay Endrének a hívásával és a nővérek hajlandóságával, hogy visszatérjenek és ismét megszervezzék egykori intézményük helyén az oktatást.
Nem kevés bizonytalanság és megpróbáltatás után 1992 szeptemberében, 42 év kihagyás után indult el újra a tanítás az iskolanővérek szegedi iskolájában.
1992-ben két első, egy második, egy harmadik és egy negyedik osztályban, koedukált képzésben kezdték meg az általános iskolai, és két lányosztályban a gimnáziumi oktatást.
Az 1992 óta eltelt majd harminc évben az intézmény folyamatosan nőtt, az itt oktatott gyermekek köre, létszáma megtöbbszöröződött.
Jelenleg az oktatás felöleli az óvodától a gimnáziumig terjedő teljes spektrumot, és az épületben működik egyetemi szakkollégium is.
Miért Karolina?
Az iskolanővérek közül az 1800-as évek közepén Karolina nővért választották ki, hogy Bajorországból elutazzon az Egyesült Államokba és ott megszervezze a katolikus oktatást.
Vállalkozókedv, bátorság és a "semmiből építés" képessége jellemezte ezt a nővért. 100 évvel Karolina nővér halála után a Szegedre jövő nővérek is hasonló helyzetben érezték magukat, ezért tiszteletük és reményük kifejezéseként nevezték el az intézetet 1992-ben nagy elődjükről, teljes nevén Maria Karolina Friess nővérről.
25 lépcsőfok
A Karolina újraindulásának negyedszázados évfordulójához kapcsolódóan készült két részes filmből további részleteket ismerhetünk meg az iskola történetéről.
1. rész: https://youtu.be/wu7qLKs50CY
2. rész: https://youtu.be/jSZ7bdqs8Go