A tavaszi terepgyakorlat a hatodikosoké évek óta. Idén először viszont nem utaztunk messzire a Csaj - tóhoz, hanem (csak) az algyői Hullámtér tanösvénnyel ismerkedtünk. Túravezetőnk továbbra is Ábrahám Krisztián volt, aki a legkomolyabb természettudományos tartalmakat is könnyedén fordította át „gyereknyelvre”.
Az árvíz ellen védő Nepomuki Szent János szobornál barna rétihéja hímje üdvözölt bennünket. Majd a Szent Anna kikötőben a párját is megpillantottuk. Innen indultunk el a kb. 1 km-es tanösvényre.
Fejünk fölött összeborultak az ártéri fák. Énekesmadarak éneke kísért, de látni a sűrűben nem igazán láttuk őket. Kavargott a nyárfapihe tömege – annyira, hogy a pólónkat a szájnyílásunk és az orrunk elé kellett húzni, nehogy belélegezzük. 1-1 holtfa korhadozott a tanösvény közelében. Egyiknél megálltunk, és Krisztián lefejtett egy nagyobb kéregdarabot. Értékes cincér- és szarvasbogárlárvákat keresett, de csak rovarürüléktömeg volt ott. Sebaj! Gyógynövényeztünk! Zamatos turbolya ánizsillatáról meggyőződhettünk. A nagy útifű szétmorzsolt levelének kicsi nedvével friss horzsolást kezeltünk. Vérehulló fecskefű is akadt. Megtudtuk, hogy tényleg csak szemölcs eltüntetésre használjuk fel a sárga, fehérjebontó tejnedvét, azaz csak oda kenjük! Mert az egészséges sejteket ugyanúgy „égeti”, tehát egészséges bőrfelületre ne! Bodzavirágot, cickafarkot, lándzsás útifüvet is szedhetett, aki akart. Krisztián a pitypanglevél – salátára is bíztatott bennünket. Persze, tiszta helyről kell szedni!
A tanösvény végén, a gát túloldalán gólyapár várt bennünket. A faluban több helyen láttunk üresen fészekmagasítót villanyoszlopok tetején. Hiába: a gólyáknak nincs olyan GPS-e, hogy mutassa az üres fészekrakó helyeket. Krisztián elmesélte viccesen, hogy a nagyobb siker érdekében, a természetvédők eleve fagallyakat is helyeznek a fészekmagasítókra, majd fehér mésszel összefröcsögik az oszkopot alatta, meg egy kicsit a fészket. Így utánozzák a fehér gólyaürüléket, s így már a gólyáknak is nagyobb a „bizalmuk” a fészekrakásra…
Végül Ancsánál, a nyugdíjazott mezőgazdasági repülőnél pihentünk vagy fél órát. Volt eszem – iszom, hinta – palinta, famászás, meg fényképeszkedés. A darazsak szerencsére nem kergettek meg bennünket, pedig Ancsa ideális „Zootroplis” számukra: tele van darázsfészekkel.
A túra végén egy kis csatornában mocsári teknőspárt pillantottunk meg. Tíz percet időztünk ott, várva, hogy levegőt vegyenek.
Szép volt, megnyugtató volt ez a nem túl fárasztó 3-4 km Algyőn.
Az eseményen készült fotók megtekinthetők ITT vagy az alábbi linken: https://drive.google.com/drive/folders/12kp2Q4BxvRsTureMDe2YFBEwUBPah8ar?usp=sharing
2026. 05. 20. Bányai Judit és Boros Emese tanárnők