A novemberi darulest a mindenkori gimnazista 5. A-s illetve a természettudományos szakkörre járó 5.-es diákjainknak szervezzük. Idén 32 diákunkkal lestük meg hangos, őszi madárvendégeinket a szegedi (- sándorfalvi) Fehér-tónál. Mintegy 5000 szürke daru „nemes behúzását” nézhettük végig. A „behúzás” az az esemény, amikor naplemente előtt a nappali táplálkozóhelyről visszatérnek a darvak a tóra. Túravezetőnk, Ábrahám Krisztián elmondása szerint viszont kb. tízezer daru éjszakázott a tórendszeren az elmúlt n pokban. Sajnos, a tízezerből csak egy kisebb, kb. száz egyedet számláló csapat szállt le a kilátónkhoz közeli szélső tónál. A többiek? A belső tavak rejtekében várták az éjszakát, távol a ragadozóktól, kóbor kutyáktól.
Túravezetőnk érdekességképpen értékes darutollakat is hozott magával. Elmondta, hogy a „balos”, azaz a bal szárnyból kihullott, s így a kalap bal oldalára való tollért akár egy malacot vagy egy mázsa búzát is adtak a régmúltban. Mivel egy magára valamit is adó legény nem létezhetett darutollas kalap nélkül, a darvász szépen megélt az elhullott tollak megkereséséből és eladásából. Nekünk nem hullajtottak …
A buszban - útban a darulesre - egy hangulatos, daruismereti kvízre is sor került. A nyertes csapat boldogan fogyasztotta el a megnyert csipkebogyós gyógycukorkákat. A Szalakóta Bemutatóháznál megnézhettük a madárbarát kert néhány elemét (odúkat különböző madaraknak, denevéreknek, darázsgarázst, madáritató- és etetőhelyet). Volt idő egy kevés eszem-iszomra, bolondozásra: ketten rettenetes fekete nindzsákként „pózoltak” a kétméteres nádak előtt, vagy a kilátóban. Persze csak az arcukat védték a hideg széltől a szemig felhúzott sállal.
Hiába esett az eső, hiába fújt a szél, jókedvvel és balesetmentesen tértünk vissza a suliba a kis „Rettenthetetlenekkel”!
Fotók: https://drive.google.com/drive/folders/1TBbMf-tm5MfO7Ag5aE04_OCfkWCFXwSt?usp=sharing
Bányai Judit és Boros Emese, kísérő tanárnők