A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet 2 jelentős -egykor szikes- tava a sándorfalvi - szegedi Fehér-tó, valamint a csanyteleki – tömörkényi Csaj-tó. A mindenkori 6.A számára szervezzük évek óta ezt a tavaszi terepgyakorlatot. Idén 9 fő 6.B-s és C-s diák is jött velünk. (A fehér-tavi őszi darules az 5.A-soké.) Ezúttal is Ábrahám Krisztián volt a túravezetőnk a Kör-Te Egyesület nevében.
Krisztián elmesélte, hogy nem a szép lányokról kapta a nevét a tó, hanem a „csaj” szláv eredetű, s vizes élőhelyet, vízfolyást jelöl. Az itt folyó Dong-ér vizét is tóvá duzzasztották. „Dong” szó helyi magyarázata: az alföldi embernek már az 50 cm-es vízesés is vízesés, s az éren sok ilyen található, s azok hangja „dongott” a rónaságon. Nekünk magyaroknak pedig még valamiért lehet kedves e tó: itt rejtőzik Máté Bence egyik mini vízi birodalma, ahol a híres gémes-kócsagos fotói is készültek. Szomszédoltunk… méghozzá 3 év kihagyás után: COVID + pénzügyi válság…
3 év, és nagy változás. Ezt csak az én szemem vette észre, a gyerekeknek természetesen minden új és szép volt. Pozitívum, hogy az ártereken igen terjedő, könnyen sarjadzó gyalogakác megfékezésének hozzáláttak végre e területen is. Negatívum, hogy a bütykös hattyúk viszont elszaporodtak, jól érzik itt magukat. Csak sajnos elzavarják, nem tűrik meg maguk mellett a nádasokban itt költő egyéb nagytestű gázlómadarakat. Pl. 3 éve még nagy számban láttam itt költeni kanalasgémeket, kócsagokat. Sőt: a búbosvöcskök is gyakran kerültek a szemünk elé anno: áprilisban páros vízibalettjüket lejtették, májusban a fiókáikkal úszkáltak a bunkerles előtt. Döbbenet volt, hogy fehérlett a nádas szegélye, csak sajnos a hattyúcsaládok seregeitől, és nem a nagykócsagoktól! Túravezetőnk, Krisztián elmondta, hogy igen agresszív madarak, de védettek, nem lőhetők. Csak a kistestű récéket (barátrécét, tőkésrécét) és a szárcsákat tűrték meg maguk mellett.
Most tehát fajszegényebb volt a madárles környéke, de hallani hallottuk, hogy egy népes gémtelep mégiscsak megőrződött az egyik nádasban, mely mellett elhaladtunk. Nagykócsag, szürkegém, bakcsó, barna rétihéja, fattyúszerkő, függőcinege, sirályok 1-1 példánya mutatta meg magát itt. Viszont egy unicum azért akadt: egy igen félénk, ezért szem elé nehezen kerülő gémféle: a vörös gém. Nagyon ritka, fokozottan védett, nádasban költő gázlómadár – császári bíborszínű nyakkal. Hármat is láttunk egészen közelről – kivételes szerencsével!
Persze a gyerekek nagy részének a fehér és a fekete eperfák által bőségesen nyújtott faeper-termések voltak a kedvencei. Zamatos, lédús csemege – a nap csúcspontja! A visszaúton pedig jól jöttek a buszban kitöltött madártotó édes „nyereményei”. Megéheztek az „aprószentek” a nap végére…
Írta: Bányai Judit (biológia-kémia tanár)
Fotók: Bányai Judit és Boros Emese (rajz, földrajz, média tanár)