Cambridge 2009

Sokan kérdezték tõlünk: Na! Milyen volt Angliában?

Egyszerû szavakkal ennyi: jó. DE nem hinném, hogy ez elég lenne. El kell mondani mindent, ami azokban a napokban történt, amíg kint voltunk, hogy az illetõ elhiggye, hogy jó volt. Sõt! Fantasztikus.

Egy szerencsétlen napot (február 13. péntek és aznap esett az a nagy hó) kifogva bár, mégis szerencsésen landoltunk London- Luton reptéren. Cambridge-ben pedig meg már nagy szeretettel vártak az angol levelezõtársaink.

Másnap az angol, finn, belga és portugál társainkkal együtt úgynevezett „workshop”-okban ügyeskedtünk szombattól hétfõig, 9 órától 16 óráig. Volt tánc, zene, média, textilmunka, maszk és ruhakészítés, dráma.

Vasárnap volt az elsõ számú nemzeti est ahol megkóstolhattuk a többi nemzet különleges édességeit. Az emeleten pedig skót táncházat rendeztek nekünk élõ zenével.

Hétfõn este került sor azoknak a mûsoroknak az elõadására, amit a nemzetek külön-külön illetve együtt a „workshop”-okban tanultunk. A maszkokból, ruhákból és a textilesek munkáiból kiállítás nyílt.

A keddet mindenki a vendéglátó családjával töltötte. Közülünk sokan Cambridge nevezetes egyetemeit, hidait, templomait és más épületeit nézték meg. Másokat Londonba vittek kirándulni.

Szerdán viszont fájdalmas búcsút véve a kis várostól és az angoloktól közösen vetettük be magunkat az ottani fõváros forgalmába, ahol az Olimpiára való készület miatt nagy volt a dugó. Azért mégis eljutottunk a Big Benhez, a Buckingham palotához, a Nemzeti Galériához és még más elbûvölõ épülethez és szoborhoz.

Sajnos az õröket megnevettetõ akcióink kudarcba fulladtak de most már elhiszem, hogy tényleg nem lehet õket még egy mosolyra sem bírni.

Fáradtan bár, de élményekkel gazdagon csütörtökön hajnali kettõ körül hazaérkeztünk Szegedre.

Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára feledhetetlen kirándulás volt ez. A magyar szavakkal küszködõ angolok arca, a fordított útirány okozta ijedségek, a szemét mentes kisváros, sok egyforma ház, a rengeteg gabonapehely, amelynek már a végén hányingergerjesztõ hatása volt, a mindennapi csipsz, kóla dobozos szendvics örök nyomot hagyott bennünk.

Ez úton is szeretném még egyszer megköszönni mindenki nevében Betti néninek és Zsuzsa néninek azt, amit értünk tettek.

Köszönjük!

Berecz Bogi 7.a

Szeged 2009

Mikor a Comenius programba jelentkeztünk többek között azt is vállaltuk, hogy egyszer majd mi is vendégül látjuk az angolokat, és ízelítõként megmutatjuk nekik Magyarország egy kis részét.

El is érkezett ez az idõ az õszi szünet elsõ napján, mikor is kilenc angol cserediák szállt le a buszról, két tanár és egy anyuka kíséretében az iskola elõtt.

Szombaton Szeged nevezetességeit mutattuk be nekik, s közben teszteltük, mennyire figyelnek ránk, mert egy kis kérdõívet kellett kitölteniük. Majd az Anna Fürdõbe mentünk el.

Vasárnap Budapestre utaztunk. Szerintük egy-két épület nagyon hasonlított a londoniakra. Délelõtt a Csodák Palotájában bohóckodtunk, délután pedig angol nyelvû idegenvezetéssel a Szikla Kórházat jártuk körbe.

Október 26-án, hétfõn betekintést nyerhettek a magyarok múltjába az ópusztaszeri szobrok, kiállítások és a Feszty-körkép segítségével. Ittlétük alatt megtanultak néhány magyar szót, például a színeket, számokat, igent és a nemet. Egyen-ketten bajlódtak a „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért”-tel. De legjobban a „kikapsz” tetszett nekik, amit a Dómban „Uncle Peter” (Péter bácsi) idegenvezetõ tanított nekik, amikor túl hangosan nevettek (Ezt a szót a végén már profi magyar kiejtéssel mondták ki.) Péter bácsi négy nyelven próbált velük kommunikálni. Mivel angolul csak pár szót tudott, így belekeverte a németet meg a latint, illetve kacifántosabbnál kacifántosabb magyar mondatokkal próbálta velük megértetni, hogy milyen csodálatra méltó a templom. Az angolok ezt persze nagyon élvezték, de merem állítani, hogy mi, magyarok többet nevettünk, mert õk nem értették az „érzéki húsos fülek” –et és az ehhez hasonló Péter bácsis kifejezéseket. ( És persze ezek után nem is csodálkoztunk, mikor bejelentette, hogy április 1-jén született.)

Egyszóval fantasztikus volt minden.

Csak az bántott sokakat, hogy mire belemelegedtünk az angolba, és jobban megbarátkoztunk a levelezõtársainkkal, azon kaptuk magunkat, hogy kedd van, és egy busz hajt el a suli elõl és a „fedélzetén” az a kilenc cserediák és az a három felnõtt int búcsút, akik jóvoltából talán valamicskét javult a nyelvtudásunk, és akiket talán már sosem látunk viszont. ( Persze remélem, és szerintem nyugodtan mondhatom, hogy reméljük, nem így lesz)

Úgy gondolom, hogy megmutattuk az angoloknak, milyen is az a jó magyar vendégszeretet.

Befejezésül megragadom az alkalmat és köszönetet mondok (mindenki nevében) az angol tanároknak, fõként Horváthné Hodács Zsuzsa néninek, amiért ilyen jól szervezetté tették számunkra a szünet elsõ napjait. Köszönjük!

Berecz Boglárka

Cambridge 2007

Iskolánkból összesen 20 hetedikes és nyolcadikos diák utazik egy hét múlva az angliai Cambridge-be. Pontosan hová és milyen programra utaznak ki - errõl beszél Csiszár Bernadett tanárnõ, aki a program vezetõje iskolánkban.
 

 Évek óta utaznak ki diákjaink Cambridge-be. Pontosan milyen program keretében?

A Karolina Általános Iskola és Gimnázium 2004 óta vesz részt ebben a nemzetközi cserekapcsolatban a Comenius program keretében.

 Milyen gyakran és kiknek van lehetõségük résztvenni ebben a programban? Hogyan lehet bekerülni a csapatba?

Elõször is mivel olyan programról van szó, amely az idegen nyelv vagyis az angol széles körû alkalmazására alapszik, elengedhetetlen feltétel ennek a nyelvnek a megfelelõ alkalmazása. A második feltétel az életkor. A Comenius programban résztvevõ iskolákkal egyetértésben a Comenius Klubban résztvevõ diák életkora a kiutazáskor 12-14 év között kell, hogy legyen.

Csak utazásról és találkozóról vagy másról is szól ez a program?

Ez a csereprogram nem csupán egy lehetõség arra, hogy a tanuló látogatást tehet Cambridge-ben és találkozhat itt angol levelezõtársával. Sokkal több ennél.A kiutazást komoly elõkészületi munka elõzi meg ún. Comenius Klub keretében. Itt a diákok közös projectmunkákat végeznek csoportosan valamint felkészítést kapnak magára a kiutazásra .

Milyen eredményeket produkál ez a kapcsolat? Mennyivel tudnak többet a résztvevõ diákok?

Saját tapasztalataim alapján, egy ilyen kiutazás után az angol nyelvet bátortalanul használó diák sokkal magabiztosabb és felszabadultabb lesz egy nemzetközi környezetben, hiszen "éles helyzetben" használhatta addig megszerzett tudását. Arról nem is beszélve, hogy talán egy egész életre szóló élménnyel és barátsággal gazdagodott ennek a kiutazásnak köszönhetõen.

Miért fontos, hogy külföldön ilyen cserekapcsolatok révén tanuljanak a diákjaink? A nyelven túl mit kapnak még ettõl?

Véleményem szerint, nagyon sok angol nyelvet tanuló diák fél használni tudását és inkább nem beszél. Ez a cserekapcsolat nagyon nagy lehetõséget ad számukra, hogy megtapasztalhassák, hogy a kommunikáció a fontos és nem a nyelvtanilag tökéletes mondat.Tulajdonképpen az anyanyelni környezet kényszeríti õket arra, hogy ne hívják segítségül a magyar nyelvet.

Van-e folytatása a késõbbiekben ezeknek a kapcsolatoknak? Alakulnak-e barátságok, utaznak-e egymáshoz a diákok a késõbbiek során?

Én mindenféleképpen arra biztatom a diákjaimat, hogy folytassák a levelezést és maradjanak kapcsolatban levelezõtársukkal a kiutazás után is, de természetesen a folytatás mind a két diákon múlik. Mivel Cambridge-ben nemcsak angol, hanem portugál, belga és finn gyermekekkel is lehetõség nyílik beszélgetni és ismerkedni, számtalan lehetõség kínálkozik arra, hogy az angolon kívül más nemzetbeli diákkal is jó kapcsolatot sikerüljön kialakítanii.

Milyen anyagi terhet jelent a szülõknek, ha a gyermekük résztvesz a csereprogramban?

Az, hogy mekkora anyagi terhet ró egy ilyen kiutazás egy családra, mindig akkor sikerül megmondani, amikor nyilvánosságra kerül a megnyert pályázati pénz pontos összege. Általában egy családnak a repülõjegyet kell kifizetnie és minden további kiadást maga a pályázati pénz fedez.

Cambridge-en kívül jártak-e máshol is a diákjaink?

Igen, a 2007-2008-as tanévben egy belga iskolával folytatott sikeres tárgyalásoknak köszönhetõen 16 diák és 3 pedagógus utazhatott Bruges-be és fogadhatta õket itthon, Szegeden.

Ugrás a Comenius program hivatalos oldalára.