Hivatalos‎ > ‎Kiemelt hirdetések‎ > ‎

Öregdiák vacsora

Brigitta Szunyi, 2017. márc. 28. 6:38
Iskolánk 145. jubileumi évében 2017. március 25-én szombaton tartottuk öregdiákjainknak szóló rendezvényünket, az Öregdiák vacsorát, melyen a Karolina tanárai is részt vettek. 

A nap programja volt: 
17.00 Szentmise 
17.45 Közös fényképezkedés 
18.00 Csanádi Hajnalka kiállításának megtekintése 
19.00 Vacsora 
A rendezvény résztvevőit a vacsora előtt Szegedi Ágnes főigazgató és Turai Gabriella öregdiákunk köszöntötte. 

A következő Öregdiák vacsorát jövő év márciusára tervezzük.



Turai Gabriella beszéde:

Kedves Igazgató Asszony, Osztályfőnökeink, Tanáraink!

Kedves Öregdiák Közösségünk!


Gerhardinger Terézia Anya nem is gondolhatta volna, hogy amikor 1854-ben a Vatikánnál nem csekély áldozat és szenvedés árán elérte, hogy nőként a rend általános vezetője legyen, azzal mára egy világszerte elismert nemzetközi nevelő közösséget indít útjára, több ezer taggal, 40 országban való jelenléttel, három földrészen.

    Az alapítás óta eltelt majd’két évszázadban a világ jelentékeny módon megváltozott, kiszélesedett, globalizálódott. Az Iskolanővérek rendje azonban ezt az áramlatot meghaladta: globálisan kiteljesedett, mert lokálisan cselekedett. Ennek a helyi cselekvésnek köszönhetjük azt, hogy Szegeden 145 éve jelen vannak, és amelynek 25 éve mi magunk is tanúi, büszke örökösei vagyunk.

    De mi is ez az örökség és miért vagyunk ma itt ennyien, mi Öregdiákok? A legegyszerűbben megválaszolva ezt a kérdést, azért mert közünk van egymáshoz. A Karolinában együtt eltöltött idő ugyanis, nem csak bizonyítványt és képesítést adott az életünkhöz, hanem ennél jóval többet és tapinthatóbbat: a hétfők szeretetét, a közösség otthonos melegét, egymás feltétel nélküli elfogadását, a teljes emberré válásra való vágyat, tanáregyéniségeket – akiket persze minden nap próbára tettünk, valódi tudást – amit igazából csak később értékeltünk, valamint hitet önmagunkban és Istenben.

Az iskola jubileumi jelmondata a „scientia, fides, communio” is pontosan erre mutat rá: a megszerezhető és elsajátítható tudásra, a hűségre – amely valódi elköteleződésből fakad, és a közösségre, amely magában hordozza az átörökített jövőt.

    Pontosan fogalmaz Ottlik Géza erről a fajta összetartozásról, ami összeköt Bennünket, Karolinásokat:

„De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt.” [Ottlik, Géza. Iskola a határon. Magvető Könyvkiadó, 1959. 3. rész, 25. fejezet]

A Karolina, Iskola a határon, nem csak Ottliki értelemben véve, bár igaz, ami igaz: valóban „szavatol a Lady biztonságáért”. Iskola a határon, mert tágas és óvó falai között felnőhettünk egy olyan szabadság-élményben, amelyben megtapasztalhattuk, hogy csak korlátaink között vagyunk igazán szabadok.

Kirepülve innen, szélesre tárt szárnyakkal, különféle röppályákat írtunk és írunk le, mégis jó tudni, hogy olykor-olykor visszatérhetünk, és együtt lehetünk. Kívánom magunknak, hogy ez a jubileumi öregdiák találkozó legyen nyitány azon az úton, amelyen időről-időre újra találkozunk, és közösségben maradhatunk, mert közösségben lenni: jó.

Szeged, 2017. március 25.

A képek egyikére kattintva az album további képei is megtekinthetők.

https://goo.gl/photos/UtoFRDz8JSytRejV8
https://goo.gl/photos/UtoFRDz8JSytRejV8
https://goo.gl/photos/UtoFRDz8JSytRejV8
https://goo.gl/photos/UtoFRDz8JSytRejV8

Comments