Hivatalos‎ > ‎Intézmények‎ > ‎Gimnázium‎ > ‎Projektek‎ > ‎

Határtalanul Program



Erdélyben jártunk!

2017. június 7-12. között a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium hetedikes tanulói erdélyi körutazáson vettek részt.

Iskolánk 7. évfolyama a 2016/2017-es tanévben sikeres pályázatot nyújtott be a Határtalanul programhoz, így lehetővé vált, hogy 2017. június 7-12-ig megismerkedjünk Erdély különleges világával. Vezetőnk és projektmenedzserünk a több éves tapasztalattal és helyismerettel rendelkező Vlocskó Mihály tanár úr volt, aki jó házigazdaként segítette utunkat. 

A kora reggeli indulást követően aradi nemzeti emlékhelyünket, majd azt a 250 éves máriaradnai kegytemplomot kerestük fel, ahová valaha a tápai lányok gyalog jártak búcsúba. Böjte Csaba dévai gyermekotthonában egy diák kalauzolt minket. A dévai várnál már esőben várakoztunk a felvonóra, de a kilátás, a környék képe kárpótolt a kellemetlenségért. Segesváron nemcsak a mesterségek tornyait csodálhattuk meg az Óvárosban, hanem felkapaszkodhattunk a Diáklépcső 176 lépcsőjén is. Este Nagyenyeden, a cserkészcsapat Helvét házában kaptunk szállást és igazi erdélyi vendégszeretetet. 
A második nap legnagyobb élménye kétségtelenül cserkész házigazdánknak, a Nagyenyedi Református Kollégium lelkészének értelmet és érzelmeket egyaránt megérintő hiteles és alapos vezetése volt. Örömmel idéztük fel többek között Jókai Mórnak A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélését és történelmi ismereteinket, melyekhez rengeteg kiegészítést kaptunk. A homoródi borvíz kóstolgatása után már mindannyian nagyon vártuk a csíkszentdomonkosi szállásadó családokkal való találkozást. 

Reggel örömmel hallgattuk a gyerekek vendéglátókról szóló lelkes és hálás beszámolóit, majd a Gyilkos-tó és a Békás-szoros következett. Hazatérve Márton Áron püspök atya emlékmúzeumával és a Szent Domonkos tiszteletére szentelt templommal ismerkedtünk. 
Szombaton az Egyeskő alatti menedékházhoz helyi vezetőnk meredek hegyoldalon vezetett fel minket. Néhány fiú lovagias (csomagcipelés) is kellett ahhoz, hogy mindenki időben érjen fel a hegyre. A közeli esztena számunkra ismeretlen világot mutatott be: a hegyi pásztorok egyszerű, férfias életét – és a gyönyörű és barátságos kaukázusi medveölő családot. Leérve jóleső fáradtsággal fogyasztottuk el a helyi sajttal is kiegészített vacsorát egy patakparton. 
Vasárnap a Szent Anna-tó és elmocsarasodott testvértava, a Mohos-láp élővilágát: a tözegáfonyát, a harmatfüvet és a magyarok jelképeként emlegetett, szervesen ide tartozó és hosszú életű törpefenyőt ismertük meg. Délután, amikor Berszán Lajos atyához készültünk Gyimesfelsőlokra, megemlékeztünk a karolinás APAFOCISTÁKRÓL, akik több nyáron keresztül építették a tehetséges csángó gyerekek gimnáziumát. Osztályfényképeink Gyimesbükkön, az ezeréves határon készültek.

Vendéglátóinktól búcsút véve hétfőn reggel már hazafelé vettük az utat. A szovátai Medve-tó és tanösvényei visszahívnak még bennünket, akár a többi gyönyörű, csak röviden megcsodált látnivaló. Kolozsvárott a Szent Mihály templom, Mátyás király szülőháza és a Szent György szobor megtekintése került be a programba. 
A Király-hágón való átkelés után a szépen megújított nagyváradi belvárosnak már csak a fényeit csodálhattuk. 
Sajnos a közeledő évvége miatt kevés lehetőség volt a tanulmányi kirándulás közösségépítő, személyiségre hatóerejét kamatoztatni – ez a jövő tanév feladata és lehetősége.

Köszönjük Vlocskó Mihálynak és kísérőinknek: az aktívan segítő, fotózó Somorjai Karola tanárnőnek és Kószó Kristóf tanár úrnak a munkáját. 
Minden hetedik évfolyamnak szívesen ajánljuk a Határtalanul programot, és reméljük, sok diákunk visszalátogat még e vidékekre. 

dr. Szűcsné Kopasz Kinga és Kiss Ágostonné hetedikes osztályfőnökök 




Erdélyben jártunk!

2016. június 1 – 6. között a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium hetedikes tanulói erdélyi körutazáson vettek részt.

A hatnapos túra első megállója Arad városa volt. A Megbékélés téren megtekintettük Zala György alkotását a Szabadság szobor együttest, amelyet 1890-ben avattak fel Aradon az aradi vértanúk emlékére. A szobor leleplezése a jelenlegi helyen 2004. április 25-én történt, román és magyar hivatalos személyek jelenlétében. A vértanúk emlékoszlopát is megtekintette 57 fős tanulócsoportunk.

Második megállónk a MÁRIA RADNAI kegytemplom volt. A 2015. augusztus 8-án újra szentelt kegyhely régi pompájában tündökölt, és a plébános úr idegenvezetése feledhetetlen élményt jelentett.

Délután érkeztünk meg Déva városába, ahol „meghódítottuk” a város szimbólumát, a várat. Kőműves Kelem legendáján keresztül megismertük a műemlék irodalmi és történelmi vonatkozású történetét. Egy másik fontos dévai helyszínünk Böjte Csaba atya által vezetett iskola és kollégiumi központ megtekintése volt. Itt a helyben lakó tanulók mutatták be az intézményt és meséltek az ott élők mindennapjairól. Apró ajándékokkal kedveskedtünk a szívélyes fogadtatás ellenértékeként.

Az első éjszakát kollégiumi szálláshelyen töltöttük a belváros magyar, katolikus iskolájának épületében, amely Téglás Gábor nevét viseli.

Utunkat másnap folytatva, amatőr idegenvezető gyerekeink tartottak profi előadásokat a látható és a ránk váró látnivalókról. Segesváron az Óváros tizennégy egykori kézműves tornyából, a mai napig megmaradt kilenc építészeti remekművet tudtuk megnézni. Egy lelkes helyben élő nagybácsi tartott nekünk feledhetetlen előadást a város történetéről, és annak hatásairól.

Segesvárhoz szervesen kötődik Petőfi Sándor, akinek Fehéregyházán egy emlékparkot és a csatát bemutató házat rendeztek be. Egy helybeli munkatárs tudott olyan történeti hűséggel mesélni, amelyet maradandó emlékként őriz társaságunk minden tagja.

Utunkon átkeltünk a Kárpátok Hargita vonulatán, és elérkeztünk Csíkszeredára, Csíksomlyóra. Sajnos az előzetes tervekkel ellentétben nem tudtuk ezen a napon a Kegytemplomot megtekinteni és a Kálvárián a Salvador kápolnáig eljutni. De ami késik az nem múlik és a túra ötödik napján pótolni tudtuk a „mulasztásunkat”.

Este megérkeztünk a csíki medence legészakibb településére Csíkszentdomokosra, ahol szállás adóink már nagy lelkesedéssel, szeretettel vártak. Mindenkit családias környezetben magánembereknél helyeztünk el kisebb nagyobb csoportokban.

A következő napon főleg autóbuszos utazással látogattunk el természeti szépségekhez. A Mohos mozgóláp növénytani és állattani látnivalóit mutatták be a nemzeti park munkatársai. Az iker kráter másik helye, a még nyílt vízfelülettel rendelkező Szent Anna tó. A névadó emlékkápolnája örök emlékként vésődött be mindenki emlékezetébe. Még ugyanezen a napon a Gyimesekbe eljutottunk. Berszán Lajos atya Csángó gimnázium bemutatója rendkívüli hatással volt a hallgatóságra Gyimesfelsőlokon. Következett az ezeréves határ Gyimesbükkön. Elgondolkodtató volt, hogy milyen sok kilométert tettünk meg és mégis még mindig a történelmi Magyarország útjait rójuk.

A következő nap nagy kalandja hegymászó túránk lett volna, de az időjárás nem fogadott kegyeibe. Így az Egyeskő nevet viselő hegycsúcs meghódítása helyett, a nagy Somlyó meredek oldalának megmászásában kerestünk vigasztalást, és a kilátóból elénk táruló Csíki medence látványa adott némi kárpótlást.

A zarándokhely és kegytemplom megtekintése után kilátogattunk a Hargita fürdőn található mofettákhoz. Nagy élmény volt a gyógyhatású mofetta gödrök kipróbálása.

Megérkezésünk után kilátogattunk egy Esztenára, ahol a juhfejés és sajt készítés fortélyaival ismerkedtünk meg. Meg is tudtuk kóstolni az ízletes termékeket.

A következő nap reggelén indultunk a Pongrác tetőn keresztül a Gyilkos tóhoz és a Békás szoroshoz. A természeti szépségben bőven gazdag helynél tett látogatásunkat az időjárás ismét megnehezítette. Viszont az esős időnek köszönhetően a Békás patak vízszintje ritkán látható magasságban volt. Sőt a patakot tápláló vízerek bővizű zúgókként rohantak a patak meder irányába, csodálatos és feledhetetlen látványt nyújtva. 

Az esti programot egy a település iskolájának névadójának, Márton Áronnak munkásságát bemutató múzeumát tekintettük meg. Egy helyi diák volt az idegenvezetőnk, aki nagy szívvel és lelkesedéssel számolt be a különböző életrajzi elemekről.

Másnap közös szentmisén vettünk részt a helyi diáksággal és lakossággal. Aktívan bekapcsolódtunk a liturgiába, ministrálással, szentleckék, könyörgések felolvasásával.

Sajnos elérkezett a hazaindulás napja is. A gyergyói medencén keresztül a Bucsin tetőn át jutottunk ki belső Erdélyből a Mezőségre. Szováta belvárosában, a Medve tó partján tettünk egy kiadós sétát, megcsodálva a XIX - XX. században épült és szépen rendbe hozott nyaraló villákat. A tó partján az utóbbi évek erőfeszítéseinek következtében tartalmas, információban gazdag tanösvények kerültek kialakításra. Diákjaink sok, hasznos információt szereztek a vidék flórájáról és faunájáról.

Utunkat Kolozsvár irányába folytattuk. A város nevezetességei közül a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülő házát sikerült a programunkba iktatni.

Kolozsvártól a Király hágón keresztül elérkeztünk Nagyváradra, ahol egy nagyon rövid esti városnézést tudtunk még magvalósítani. Nagyszalonta – Méhkerék – Békéscsaba – Szeged útvonalon megérkeztünk haza.

Diákjaink mind viselkedésben, mind idegenvezetői felkészültségben példamutatásról tettek tanúbizonyságot az Őket követők számára. Az erdélyi magyarsággal való közvetlen kapcsolat segítette megérteni helyzetüket, emberi érzésekkel áthatott ismeretségek kötettek. A következő tanév hetedikeseinek hasonló gazdag, élmény dús túrát kívánunk.

Szeged, 2016. június 30.

Vlocskó Mihály

projekt vezető



Erdélyben jártunk!

2015. június 1 – 6 között a Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium hetedikes tanulói erdélyi körutazáson vettek részt.

A hatnapos túra első megállója Arad városa volt. A Megbékélés téren megtekintettük Zala György alkotását a Szabadság szobor együttest, amelyet 1890-ben avattak fel Aradon az aradi vértanúk emlékére. A szobor leleplezése a jelenlegi helyen 2004. április 25-én történt, román és magyar hivatalos személyek jelenlétében. A vértanúk emlékoszlopát is megtekintette 53 fős tanulócsoportunk.

Második megállónk a MÁRIA RADNAI kegytemplom volt. Nagy felújítási munkákra tekintettel csak óvatosan lehetett közlekedni, de a plébános úr idegenvezetése feledtette a képi élmények korlátozottságát.

Délután érkeztünk meg Déva városába, ahol „meghódítottuk” a város szimbólumát, a várat. Kőműves Kelem legendáján keresztül megismertük a műemlék irodalmi és történelmi vonatkozású történetét. Egy másik fontos dévai helyszínünk Böjte Csaba atya által vezetett iskola és kollégiumi központ megtekintése volt. Itt a helyben lakó tanulók mutatták be az intézményt és meséltek az ott élők mindennapjairól. Apró ajándékokkal kedveskedtünk a szívélyes fogadtatás ellenértékeként.

Az első éjszakát kollégiumi szálláshelyen töltöttük a belváros magyar, katolikus iskolájának épületében, amely Téglás Gábor nevét viseli.

Utunkat másnap folytatva, amatőr idegenvezető gyerekeink tartottak profi előadásokat a látható és a ránk váró látnivalókról. Segesváron az Óváros tizennégy egykori kézműves tornyából, a mai napig megmaradt kilenc építészeti remekművet tudtuk megnézni. Egy lelkes helyben élő nagybácsi tartott nekünk feledhetetlen előadást a város történetéről, és annak hatásairól.

Segesvárhoz szervesen kötődik Petőfi Sándor, akinek Fehéregyházán egy emlékparkot és a csatát bemutató házat rendeztek be. Egy helybeli munkatárs tudott olyan történeti hűséggel mesélni, amelyet maradandó emlékként őriz társaságunk minden tagja.

Utunkon átkeltünk a Kárpátok Hargita vonulatán, és elérkeztünk Csíkszeredára, Csíksomlyóra. Sajnos az előzetes tervekkel ellentétben nem tudtuk ezen a napon a Kegytemplomot megtekinteni és a Kálvárián a Salvator kápolnáig eljutni. De ami késik, az nem múlik és a túra ötödik napján pótolni tudtuk a „mulasztásunkat”.

Este megérkeztünk a csíki medence legészakibb településére Csíkszentdomokosra, ahol szállásadóink már nagy lelkesedéssel, szeretettel vártak. Mindenkit családias környezetben magánembereknél helyeztünk el kisebb nagyobb csoportokban.

A következő nap nagy kalandja hegymászó túránk volt. Az Egyeskő nevet viselő hegycsúcshoz indultunk. A körülbelül 5 km hosszú gyalogtúránk során a majdnem ezer méter szintkülönbséggel magasabban fekvő menedékházhoz érkeztünk meg. A budapesti állatkertben lehet a helynek a kicsinyített, élethű mását megtekinteni a medvék barlangjánál.

Megérkezésünk után kilátogattunk egy Esztenára, ahol a juhfejés és sajt készítés fortélyaival ismerkedtünk meg. Meg is tudtuk kóstolni az ízletes termékeket.

Az éjszakát a hegycsúcs lábánál lévő menedékházban töltöttük. A fényszennyezés hiányában csodálatos csillagfotókat lehetett készíteni a derült égről.

Másnap tovább folytattuk hegymeghódító utunkat az 1800 méter magas Öcsém csúcs irányába. Az előző napi szokatlan testmozgás utózöngéi, főleg a kísérő pedagógusoknál, jelentős mértékben jelentkeztek. A derült idő lehetővé tette egy teljes panoráma megtekintését, amely csak igen ritkán lehetséges. Belátható volt a teljes Keleti Kárpátok hegyei, völgyei, medencéi.

A lefele vezető út semmivel nem bizonyult könnyebbnek, mint a felfelé vivő. Azért mindenki hősiesen teljesítette a feladatot. Sőt mikor megérkeztünk a faluba, egy közös koszorúzási programot követően, még a helyi fiatalokkal sportmérkőzést is vívtunk teljes sikerrel. A fiúk labdarúgásban, a lányok kézilabdában győztek a csíkszentdomokosi Márton Áron iskola hetedikes tanulóival szemben. A sport élményt egy kultúr élménnyel tettük teljessé. A település iskolájának névadójának, Márton Áronnak munkásságát bemutató múzeumot tekintettük meg, amit egy templomlátogatás, egy kis elmélkedéssel tett teljessé.

A következő napon főleg autóbuszos utazással látogattunk el természeti szépségekhez. A Mohos mozgóláp növénytani és állattani látnivalóit mutatták be a nemzeti park munkatársai. Az iker kráter másik helye, a még nyílt vízfelülettel rendelkező Szent Anna tó. A névadó emlékkápolnája örök emlékként vésődött be mindenki emlékezetébe. Még ugyanezen a napon a Gyimesekbe eljutottunk. Berszán Lajos atya Csángó gimnázium bemutatója rendkívüli hatással volt a hallgatóságra Gyimesfelsőlokon. Következett az ezeréves határ Gyimesbükkön. Elgondolkodtató volt, hogy milyen sok kilométert tettünk meg és mégis még mindig a történelmi Magyarország útjait rójuk.

Sajnos elérkezett a hazaindulás napja is. A gyergyói medencén keresztül a Bucsin tetőn át jutottunk ki belső Erdélyből a Mezőségre. Szováta belvárosában, a Medve tó partján tettünk egy kiadós sétát, megcsodálva a XXIX - XX. században épült és szépen rendbe hozott nyaraló villákat.

Utunkat Kolozsvár irányába folytattuk. A város nevezetességei közül a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülő házát sikerült a programunkba iktatni.

Kolozsvártól a Király hágón keresztül elérkeztünk Nagyváradra, ahol egy nagyon rövid esti városnézést tudtunk még magvalósítani. Nagyszalonta – Méhkerék – Békéscsaba – Szeged útvonalon megérkeztünk haza.

Diákjaink mind viselkedésben, mind idegenvezetői felkészültségben példamutatásról tettek tanúbizonyságot az Őket követők számára. Az erdélyi magyarsággal való közvetlen kapcsolat segítette megérteni helyzetüket, emberi érzésekkel áthatott ismeretségek köttettek. A következő tanév hetedikeseinek hasonló gazdag, élmény dús túrát kívánunk.

Szeged, 2015. július 13.

Vlocskó Mihály
projekt vezető

Comments