Galéria‎ > ‎2016/2017‎ > ‎

Plexi alól című kiállítás megnyitója

2017. március 24-én, pénteken 16.30-kor Csanádi Hajnalka öregdiákunk "Plexi alól" című kiállítását nyitotta meg Falcione Sarolta tanárnő a Karolinában. A kiállítás 2017. április 28-ig tekinthető meg tanítási napokon. 

A megnyitón Szegedi Ágnes főigazgató köszöntötte a vendégeket, hangszeren közreműködött a 7.A-ból: Bak Zsófia, Czagány Réka, Keszeli Boróka, Nagy Fülöp és Polyák Hanna. 

A következő napokban rajz, illetve osztályfőnöki órákon találkozik majd diákjainkkal Hajni, bemutatkozó sorait itt olvashatják: 

Csanádi Hajnalka friss diplomás festőművész vagyok. Tanulmányaimat a Karolina Iskolában kezdtem Falcione Sarolta illusztrátor és grafikus útmutatásával. Az ő javaslatára kezdtem el járni a Nagy Károly festőművész által tartott rajzszakkörre. A sok művésztelep és kiállítás után Szekeres ösztöndíjat nyertem el, majd a Szegedi Szépmíves Céh felvett tagjai közé. Egy évet tanultam a szegedi Rajz Tanszéken, majd a Pécsi Tudományegyetem Képzőművészeti Karának festőművész szakán szereztem diplomát 2017-ben. 
Mesterem Losonczy István.

Munkáimat főként a spontaneitás jellemzi. Felhasználok minden kezem ügyébe akadó anyagot. A változatos anyagok megkövetelik a sajátos bánásmódot, így sokszor kísérletezek ki új eljárásokat. Egy általam kitalált technikát mutat be a Viasz szirmok I. és II. című installáció. Elkészítéséhez drótot, harisnyát és méhviaszt használtam föl.

Keresem a lehetőséget a művészeti ágak összekapcsolására. Legtöbb esetben a festészet és a térbeliség viszonyát boncolgatom.


Falcione Sarolta tanárnő beszéde a kiállítás megnyitóján

Hajniról

    Hajni nálunk kezdte meg elemista éveit, sőt az általános iskolai valamint gimnáziumi életének jelentős részét is nálunk töltötte. Bátran és büszkén állíthatom, hogy a „mi gyerekünk”, aki most hazalátogatott. Visszatért hozzánk, szeretett iskolájába, hogy alkotásaival, festményeivel elmesélje nekünk, hol tart most az életében, mi foglalkoztatja, milyen célokat követ.

Elteltek az évek, s mára már csodaszép felnőtt nővé érett, nem mellesleg édesanya, - de én tisztán emlékszem arra a tíz éves szemüveges szőke kislányra, aki megállás nélkül rajzolt és festett (nem csak rajz, vagy grafika órán). Azt hiszem, hogy a szülei és én is már akkor sejtettük, tudtuk, hogy Hajninak ez az útja.

A gimi mellett és után is, a szegedi „Szépmíves céh” művészeti iskolájában bontogatta szárnyait. A szegedi egyetem képi ábrázolás szakának elvégzése után Pécs következett, ahol festőművész diplomát szerzett. Már számos csoportos kiállításon szerepelt és szerepel műveivel, de egyéni kiállításai is számottevőek. Különféle elismerések és művészeti díjak kitüntetett tulajdonosa, a kortárs képzőművészet értő művelője.

De mit is jelent ez a kifejezés, fogalom, hogy „kortárs művészet”?

    Az életünket uraló valóság és képzelet teljes és tökéletes leképezésének vágya már a múlté. Ez a régi mesterek feladata és kiváltsága volt. Kandinszkij első absztrakt akvarellje és az avantgárd kibontakozása óta eltelt már közel száz év, és azóta is folyamatosan, töretlenül változik a világ ízlése, „művészet” meghatározása, definíciója. Más a mondanivaló, más az üzenet, változatosabb a technikai repertoár, számtalan irányzat és kezdeményezés virul. Fontosabb lett az expresszív absztrakt közlés, utalás, kifejezés. Hangulatok, érzések és gondolatok közvetítése a cél. A felnövekvő befogadó, egymást váltó generációk igényei is változnak, így új kihívásoknak kell megfelelnie a művészetnek, és maguknak az alkotóknak. Van mire építeni, jó az alap, hiszen lehet ihletet meríteni az elődökből. Viccesnek hangzik, de ma már a 80’-as, 90’-es évek mestereire tekintünk nagy öregekként, Ef Zámbó, Bukta Imre, Aknay János, vagy éppen Riegel Judit munkássága lehet a példakép.

A mai fiatalok, képzőművészek legfontosabb feladata, hogy alkotásaikkal képesek legyenek az érzékeinkre, az érzelmeinkre hatni. Gondolatokat közölnek, érzéseket közvetítenek, kérdéseket tesznek fel.

Ezt teszi Hajni is. Változatosak a témái, saját élményekből merít. Festőként nem korlátozza magát az ecset és vászon egyedüli használatára. Keresi, kutatja és megtalálja az aktuális témához leginkább illő kifejező eszközt és anyagot. Kísérletezik, újszerű elemekkel tölti meg műveit, fontos számára az átjárhatóság a művészeti ágak között.

Hajni a következőképpen jellemzi saját alkotásait:

„Sokszor élezem ki tisztán az anyag dominanciájára a művet. Festményeimet harsogó színek, kontrasztok uralják. Torzított, sokszor gyerekrajzból kiinduló, vagy éppen teljesen absztrakt formákkal fejezem ki magam. „

És valóban, Hajni képeit áthatja a színek, a különböző anyagok, eszközök és formák kavalkádja, hol kollázsok, hol akvarellek formájában. Néhol fauvista kontrasztokban, néhol absztrakt expresszionista stílusban nyilvánul meg, kedveli az installáció lehetőségét, helyenként pedig álomszerű szürrealista világot teremt. Ahogyan Joan Miro, ő is szívesen töltekezik a gyermek rajzok őszinte és mesés világából. Fontos számára az egyszerűség, a karakter megragadása, a közérthetőség, olykor humoros formában is.

De legfőbb erénye, hogy képletesen kézen fogja a szemlélőt és elkíséri, beengedi az ő saját intim világába, belső gondolataiba. Mintha egy homályos plexin keresztül pillantanánk be az álmok és hétköznapok valóságába, amelyben saját magunkra, átélt élményeinkre ismerhetünk.

Van egy személyes kedvencem a kiállított művek között. Az „Apa alszik”. Csak az érzékszerveimre kell támaszkodnom és engednem kell, hogy Hajni kézen fogjon és vezessen. Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás…

A kép, egy nyári vasárnap délutánt idéz fel bennem. A sárgás-barnás tónusú színvilág melegséget és nyugalmat áraszt. A nappaliban vagyunk, ahol apa ledőlt kicsit a hatfogásos ebéd után. Az ablak nyitva, a meleg levegő beáramlik és meglebbenti a függönyt. A bőrömön érzem a nyár melegét. Béke és nyugalom.

  • engedem, hogy vezessen.

Szinte hallom a neszeket a konyhából, ahol a romok eltakarítása zajlik, mosogatás, csörömpölés… Madarak csiripelnek és hallom apa egyenletes szuszogását is, a pocak egyenletesen emelkedik, süllyed…

  • engedem, hogy vezessen.

Illatokat és ízeket érzek. A nyár illatát, no meg a vasárnapi húsleves …

  •     engedem, hogy vezessen.

Szinte késztetést érzek arra, hogy megérintsem a képet, érezni szeretném a textúráját, a különböző rétegeit.

  • engedem, hogy vezessen…

A kép a családról szól, az otthon melegéről és biztonságáról. A szeretetről, nem nélkülözve számomra a humort sem.

Bátorítok mindenkit, hogy engedje magát kézen fogni és vezettetni Hajni által, a műalkotások élvezéséhez jó szórakozást kívánok. Ezennel Csanádi Hajnalka festőművész „Plexi alól” című kiállítását megnyitom.


A képek egyikére kattintva az album további képei is megtekinthetők.


https://goo.gl/photos/Hy7nvQiw5iuMtWh19
https://goo.gl/photos/Hy7nvQiw5iuMtWh19
https://goo.gl/photos/Hy7nvQiw5iuMtWh19
https://goo.gl/photos/Hy7nvQiw5iuMtWh19















Comments