Galéria‎ > ‎2015/2016‎ > ‎

Új missziós házat szenteltek Erdélyben a Boldogasszony Iskolanővérek

Pünkösdhétfőn Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Szovátán felszentelte új missziós központunkat, a Marianum házat, melynek tevékenysége a tervek szerint része lehet a Kárpát-medencei Népfőiskola Hálózat programjának. 

 

Nagy M. Vera nővér és társult tagunk, Czakó Gabriella 12 éve mozgó énekes iskolát működtet Szováta központtal a Felső-Nyárádmente falvaiban. A nevelés és oktatás e rendhagyó formájával nemcsak a Kodály módszert, a népi hagyományok művelését, a klasszikus zene szeretetét terjesztik a székely gyermekek között, hanem létrejött körülöttük egy nagy közösség is, melyet a közös hit, a közös értékek tartanak össze. E nagy család bátorította a vándortanító Vera nővért és Gabi nénit, hogy építsenek egy missziós központot, mely a 12 év alatt szélessé vált tevékenységüknek méltó teret ad: próbatermet biztosít az általuk alapított Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar számára; lehetőséget nyújt arra, hogy saját helyen tarthassanak foglalkozásokat, táborokat a gyermekeknek, valamint szakmai képzéseket a felnőtteknek.

A szovátai plébánia Jakubinyi György, gyulafehérvári érsek jóváhagyásával rendünknek adományozta a város festői fekvésű dombtetőjét. Callmeyer László építész megálmodta Kós Károly stílusát követve az épületet, Böjte Csaba testvér pedig, - aki a finanszírozással kapcsolatban azt vallotta, hogy az épületet "imából és éneklésből kell felépíteni" -  elindította a Balaton körüli nyári "Csillagösvény missziós körutak" sorozatát. Ezek során ő prédikál, a gyermekkar pedig énekel. Sok-sok ember nagylelkűen adakozott nemcsak ezeken a szentmiséken, de számos más jótékonysági program keretében is.


Külföldi és magyarországi pályázatok támogatását is elnyerve, 2013 tavaszán megindultak az építési munkálatok, és 2016. május elejére gyakorlatilag befejeződtek. Május 13-án Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita asszony, a csíksomlyói búcsúra menet megtekintették az átadásra kész épületet. Május 16-án, pünkösdhétfőn a hűvös, esős idő ellenére körülbelül 800 ember vett részt a plébániatemplomban bemutatott ünnepi szentmisén és a dombtetőn rendezett házszentelőn, házavató ünnepségen. Rendtartományunk nővéreinek egyharmada is jelen volt, sőt magunkkal vittük számos társult tagunkat, munkatársunkat, volt tanítványunkat, egyetemi kollégistáinkat, rokonunkat és barátunkat, hogy osztozzanak örömünkben, és együtt imádkozzanak velünk erdélyi missziónkért. Előzőleg részt vettünk a csíksomlyói búcsúban is, és bejártuk Erdély közeli nevezetességeit.


A házavató szentmise főcelebránsa, Jakubinyi György érsek mellett azok a papok koncelebráltak Erdélyből és Magyarországról, akik a 12 év során kapcsolatba kerültek a misszióval. Közülük a Csíkszeredán szolgáló Sárközi Sándor piarista atya, aki gyakran közreműködik lelkipásztorként és magyar tanárként a gyerekek programjain, személyesen fogalmazta meg a hálaadó, áldáskérő egyetemes könyörgéseket. A misén többször felcsendült a gyermekkar éneke, de a Pécsi Bazilika Bárdos Lajos kórusa is közreműködött jó barátunk, Pécsi Rita karnagy vezetésével. Az áldozáskor szólót énekelt debreceni egyetemi kollégistánk, Kovács Csilla, akit Vera nővérék egyik zenész barátja, Krasznai Gáspár kísért orgonán. A záró áldás után a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar előadásában felzendült Kodály Zoltán csodálatos Pünkösdölője.

A templomból zarándokmenetben közelítette meg az ünneplő sokaság a dombtetőn álló, messziről hívogató épületet. Az ünnepséget Vera nővér köszöntője nyitotta meg, melyben így tekintett vissza az eltelt 12 esztendőre: Álomról álomra vezetett az Isten. Az új épület küldetését pedig így fogalmazta meg: Ezen a meseszép vidéken egy dombocskán áll egy ház, ami a gyerekek, a kicsinyek, a hangok, a muzsika, a lélek otthona. A következő álom, hogy ezen a dombon nőjenek a fák, virágozzanak, hozzanak gyümölcsöket, a fák ágait madarak népesítsék be, a füvet éneklő és játszó gyerekek. És hogy emlékezzünk az őseinktől kapott kincsekre: az ősi dallamokra, a tulipános díszítésre, a szőttesekre, virágokra. Jó dolog szépet teremteni, ez történik a kóruséneklésben, de a házépítésben is. Egy tőről fakad az igény. Erdély: a népmesék, népdalok világa. A tiszta hit világa szép reményt szül, és egy valóságos mesebeli világot, ahol szívünk rezdüléseiben egymásra találunk.

 

A házavató ünnepség keretében fellépett a gyermekkar, és beszédeket tartottak a megjelent egyházi és közéleti személyiségek. Tartományfőnöknőnk, Lobmayer M. Judit nővér megemlékezett arról, hogy éppen 105 évvel ezelőtt a nővérek egy másik házavató ünnepséget tartottak Erdélyben. Ekkor nyitották meg ezen új ház ősének, mintaképének, a híres kolozsvári Marianumnak kapuit. E patinás intézmény Magyarország második lánygimnáziumának és egy tanítónőképzőnek adott otthont. Jelentős kulturális szerepét Trianon után is megtartotta egészen az 1948-as államosításig, amikor a kommunista államhatalom felszámolta, és a Bolyai Egyetem bölcsész karát telepítette helyére.

A Marianum azóta is elevenen él a kolozsváriak, az erdélyiek emlékezetében. Ezt megtapasztaltuk 2008-ban, amikor tartományunk 150. alapítási jubileumát ünnepelve tartományi kirándulás keretében ellátogattunk Kolozsvárra. Körülvettek bennünket egykori marianista idős hölgyek, kezükben tartva régi fényképeiket, bizonyítványaikat, egyéb ereklyéiket. Sokat meséltek, sugárzott belőlük az emberi tartás, a hála. Amikor Vera nővérék 2004-ben Erdélybe költöztek, úgy fogadták őket, mint a Marianum folytatóit. Ezért döntöttek úgy, hogy az új ház neve Marianum legyen. Reményik Sándor Jubileumra című versében a 10 éves Marianumot 1921-ben az Ararát hegyén fennakadt Noé bárkájához hasonlította, melyből szerteárad a hagyományok ősi ereje. Nekünk, iskolanővérek az a reményünk, hogy az új, immár valóban hegyre épült Marianum ezután még szélesebb missziós tevékenységre ad lehetőséget számunkra a térség, egész Erdély és az egész magyarság javára.

 

Judit nővér után Lezsák Sándor, a Magyar Parlament alelnöke beszélt, aki elsősorban a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat vezetőjeként volt jelen, és bejelentette a szándékot, hogy a Marianum ház tevékenységét szeretnék bevenni a Hálózat programjába. Így a nővérek hamarosan "népfőiskolanővérek" lehetnek majd. Egy másik szójátékkal is élt elnök úr, amikor felhívta a figyelmet közös felelősségünkre, hogy törekedni kell a népességmegtartó képesség és a képességmegtartó népesség megőrzésére. Balás Béla kaposvári püspök Politikáról, másképp! című szellemes írásának idézésével is a közös felelősségvállalásra biztatott.


Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért felelős államtitkára értékelte, hogy a nővérek missziós elhivatottsággal fordulnak a legegyszerűbb gyermekek felé is, személyre szabott figyelemmel. Szükség van olyan pedagógusokra, akik bátran, akár a megszokottól eltérő utakat választva felfedezik a gyermekekben a kincset, és azt kibontakoztatják. Vianney Szent Jánosból, az egyszerű emberből is csak úgy lehetett pap, hogy a megszokott rendtartástól eltérően, a vizsgabizottság otthon vizsgáztatta le, tekintetbe véve, hogy túl nagy izgalmat jelentett volna számára a többi hallgatóval együtt vizsgázni a fővárosban.

Az ünnepségen ezután Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke örömét fejezte ki, hogy a huszonegyedik században, amikor a népfőiskola hagyományát próbálják felújítani, visszahozni, akkor erre megvannak már a szükséges alapok, és megvan a közösségi igény is, amely nélkül semmilyen álom nem valósítható meg. Értékelte, hogy a Marianum létrehozói intézményalapítói szándékukban nem egyik napról a másikra terveztek, hanem emberöltők távlatában szemlélték ezt a tevékenységet. Azok a népek és nemzetek, amelyek fennmaradtak a világtörténelem során, időszemléletükben a szakrális időt vették alapul, és mindig ebben vetítették előre a nagy terveket.


Ezután Péter Ferenc szovátai polgármester vette át a szót, aki átadott Vera nővérnek, Czakó Gabriellának és Luca nővérnek, aki ebben a tanévben kapcsolódott a missziós munkához, egy-egy elismerő díszoklevelet "ily módon is megköszönve mindazt a keresztény értékekre épülő közösségépítő munkát, amelyet a szovátai és felső-nyárádmenti gyerekek körében kifejtettek, hogy lelkük nemesedjen, és majdan a szépségre fogékony, a hagyományokat megtartó, egymást segítő, felelősségteljes, öntudatos felnőttekként találjanak maguknak életcélt itthon, a szülőföldön".


Őt követte Michl József, Tata testvérváros polgármestere, aki beszéde végén egymillió forintról szóló adománylevelet nyújtott át a nővéreknek. A beszédek sorát Böjte Csaba ferences testvér zárta, aki a nap csattanójaként több ízben megnevettette a hallgatóságot derűs példáival. Elmondta, hogy amikor a gyermekkarral közösen tart szentmisét, az oltárnál állva olykor azon kapja magát, hogy Gabi néni vagy Vera nővér dirigálására ő is be szeretne lépni a szólamokkal. Nagy dolognak tartja, hogy a két pedagógus karnagy "kiszereti" a gyermekekből a tudást. Nem úgy tekintenek a gyermekekre, mint akiket pontozni kell egy "szépségversenyen", hanem abban segítik őket, hogy növekedjenek, fejlődjenek.


Az ünnepi összejövetel a régi székely himnusszal zárult.



Az eseményről a hazai és a határontúli magyar nyelvű sajtóban:

Az Erdélyi Magyar Televízió híradása:


Magyar Kurír

OrientPress hírügynökség

erdély.ma

Fotó és szöveg: iskolanoverek.hu

Comments