Galéria‎ > ‎2013/2014‎ > ‎

Családi délután az 1. c-ben

Ismeretlen ismerősként találkoztunk a nyári szünet utolsó napján, hogy ráhangolódjunk az iskolára mi felnőttek a gyerekekkel együtt.
Az első percek a „keressük a helyünk” jegyében teltek el. Figyeltük, méregettük egymást, ahogy ezt egy új helyzetben illik.
Talán nekünk, a messziről jött tanító néniknek sokkal több volt az újdonság, mint azoknak a gyerekeknek, akik évek óta a Karolinába jártak már óvodásként is. Lehet, hogy bennünk sokkal több volt a kérdés, mint a kis elsősökben. Mégis úgy gondolom, hogy tudtunk az újdonság erejével hatni, rácsodálkozni egymásra.
Szép pillanatokat örökítettünk meg a délután folyamán, nemcsak a fényképezőgép segítségével. Nekünk reményt adó volt, ahogy a szülők tudtak és mertek együtt alkotni és játszani a gyerekeikkel, ahogy kedvesen fordultak mások csemetéi felé, akik bizalommal fogadták ezt a közeledést.
Volt kézműveskedés, játék, ének és beszélgetés, kóstolhattunk sok finomságot, rácsodálkozhattunk az ötletes napfogókra, melyek az előző nap borongós egére visszavarázsolták a napsütést.
A „nem hívott senki, magamtól jöttem én” dalszöveg, akár ennek a találkozásnak a mottója is lehetne abban a reményben, hogy évek múlva bízvást énekeljük majd együtt, hogy „remélem nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek”. Addig azonban még sokszor megerősít bennünket az ekkor tanult dalt: „a szeretet mindenkié, csak meg kell keresni a forrását…” A záródalnál, egymás kezét fogva úgy érezhettük, hogy megérkeztünk, itthon vagyunk.
Köszönjük a szülőknek és az iskolai dolgozóknak a segítséget, amivel hozzájárultak ennek a napnak a sikeréhez.

Gáborné Puskás Julianna és Gyovai Anita tanító nénik


Comments