Galéria‎ > ‎2013/2014‎ > ‎

3. a osztály családi napja

Paprikás krumpli és szeretet nyelvtanfolyam,
avagy a 3. a osztály családi napjáról

Az egész úgy kezdődött, hogy az idei év első szülői értekezletén osztályfőnökeink, Borbásné Évi és Noé Gabi kitűzték a családi napunk lehetséges időpontjait. Nekünk a szeptember 22-ei kellemes, verőfényes őszi vasárnapra esett a választásunk. (A szürke, esős verzióra nem szavazott senki.)

Pár nappal a kitűzött időpont előtt elkezdtek körvonalazódni a teendőink, melyekkel leginkább e-mailjeinket olvasgatva szembesültünk. Sokszor igen félve nyitottuk meg ezeket a leveleket, de egyéb kötelezettségeink mellett is szívesen szántunk időt és energiát arra, hogy a mi együtt töltött napunk szép emlék maradjon minden résztvevő számára.

És egyszer csak beindult a főzőcsapat… Képzeletükben lila szirmú gázrózsák nyíltak, paprikás krumpli rotyogott a biciklitároló elé felállított bográcsokban, és furcsa számadatok cikáztak több kilónyi hagymáról és végtelen számú virsliről. (A felületesebb szemlélő egészen biztosan elveszítette a fonalat a többedik gázpalack és lángolt kolbász megemlítésekor.) Éppen ezért talán az ő örömük volt a legnagyobb, amikor közel százan ültünk az asztalok köré, és közös imával megkezdtük szerény, de annál finomabb ebédünket.

Hogy a lelkünk se éhezzen, szentmisén vettünk részt az iskola kápolnájában, melyet Dr. Thorday Attila atya szentmihályi plébánosunk celebrált. Külön köszönet illet két édesapát, akik gitárkíséretükkel vállalták a kántori szolgálatot.

A játékos kedvűek akadályversenyen viaskodhattak, melyben ügyességüket, tudásukat és együttműködő képességüket egyaránt kipróbálhatták.

Voltatok már szeretet nyelvtanfolyamon?
Ez egy különleges önismereti gyorstalpaló, ami Gary Chapman könyvei alapján abban segít, hogy felismerjük a felénk küldött szeretet-üzeneteket, illetve meglássuk, hogy mások felé milyen módon nyilváníthatjuk ki félreérthetetlenül szeretetünket.
Chapman elmélete alapján az alábbi öt szeretetnyelven kommunikálunk:
testi érintés (Ölelj meg!),
biztató szavak (Mondd ki, hogy szeretsz!),
szívességek (Tedd meg nekem!),
ajándékozás (Hozz valamit, amiről eszedbe jutottam!) és
a minőségi idő (Figyelj rám!).
Ezek közül van egy, amin a legjobban értünk. De melyik is ez?
A lényeg, hogy ne nézzünk furcsán arra, aki katalogizálni kívánja az ajándékba kapott kincseit, mert mindegyikről egy kedves személy szeretetteljes gesztusa jut eszébe. De azon se csodálkozzunk, ha valaki több nap után is abból az élményéből merít erőt, amikor ágyba kapta kedvenc reggelijét, és még el is mosogattak utána.
A bevezető, gondolatébresztő mondatok után nem maradtunk tétlenek.
Az osztálynak rövid életképekből kellett kitalálnia, hogy a szereplők melyik szeretetnyelvet használták.
Később egy teszt segítségével mindenki kideríthette, hogy melyik az ő szeretet-anyanyelve. Arra pedig, hogy a gyerekeink milyen szeretet-kifejezésre is vágynak igazán, a rajzaik alapján jöhettünk rá. Sokan jutottunk meglepő eredményre.
Végül csoportokat alkottunk, ahol az ugyanazt a nyelvet beszélők osztották meg élményeiket.

A paprikás krumpli illatát elvitte a szél. A szemetet mi vittük el. Meg a hangyák. Az iskolába érkező dolgozókat és diákokat rend várta hétfő reggel.
Számunkra azonban már mást is jelent ez a jól ismert helyszín, mert a lelkünkben hozzárendeljük a közösséghez tartozás, a közösségért való együtt munkálkodás érzését.
Jézus az egyik példázatában elmondja, hogy Isten arra vár, hogy mások javára használjuk a Tőle kapott talentumainkat (Máté 25:14-30), ezzel is dicsőítve Őt. Azt gondolom, hogy ezen a családi napon egyetlen idekívánkozó talentum sem volt elásva.

(Harmanné Ábrahám Judit)
Comments