Galéria‎ > ‎2012/2013‎ > ‎

20 évesek lettünk

Iskolánk 2012-ben ünnepelte húsz éves jubileumát. Jubileumunk célja az volt, hogy visszaemlékezzünk arra a pillanatra, amikor 1992. szeptember 1-én először nyitotta meg ismét kapuját az iskola negyvenöt év után, hálásan tekintsünk az elmúlt húsz év minden örömteli eseményére és azokra, akik ezekben az években iskolánkban tanultak, tanítottak, neveltek és dolgoztak. 

A jubileumi évet 2012. február 3-án nyitottuk meg az iskola névadójának ünnepén. A napot ünnepi szentmisével kezdtük meg, melyet Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök celebrált, majd a diákok egész nap színes programokon vettek részt.


Jubileumi Karolina-nap

A 20. jubileumi év nyitányaként került megrendezésre a hagyományos Karolina-nap. A napot reggel szentmisével kezdtük a Szent György-teremben, amelyet Dr. Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke celebrált. 
A lelki feltöltődés, közös együttlét után kezdődtek a változatos programok. Az alsós tagozatos diákok táncot tanultak, a felső tagozatosok sportvetélkedőn vettek részt. A 7. évfolyam diákszínházi stílusgyakorlatokat nézhetett meg, majd a Karolina-terem névadóját tartották meg. A gimnazisták pedig képes úti beszámolót nézhettek meg Oroszországról.

A délelőtt következő részében a gimnáziumi és az alsós testvérosztályok találkoztak egy-egy közös játék során. 

A felsősök bár a kitartó és igen heves hóesés miatt nem tudtak kilátogatni az Alsóvárosi temetőbe a korábban itt szolgálatot teljesítő iskolanővérek síremlékéhez, de az iskola kápolnájában rövid megemlékezést tartottak Adrienn nővér vezetésével.

Az ebédidő alatt nagy népszerűségnek örvendett az iskola életéről készített kvízjáték.

A délután is igen színes programokat kínált. A 11. évfolyam előadott egy indiai mesét, a Szávitrit. A gimnazisták vendége volt dr. Balogh Elemér alkotmánybíró. Meghívott előadóként dr. Tari Annamária tartott előadást felsősöknek és gimnazistáknak is "Online vagyok…vagy inkább offline legyek?" címmel.

Az alsósok versmondó versenyen mutatták be tudásukat, ezt követően filmet néztek a nővérek temesvári 1858-as megérkezéséről. A délutánt pedig népszerű Disney-mesék alapján készített musicalrészletekből összeállított koncerttel zárták.

A szülők, pedagógusok este meghallgatták Dr. Tari Annamária előadását "Netgeneráció - mire és hogyan vigyázzunk?" címmel.


Jubileumi kerékpártúra

2012. május 19. Tekerjünk az iskoláért és Márkért! 

Mijalovity Márk Temerinben lakik, és 11 éves. Már 2 éve küzd az egészségéért! Egy nagyon ritka kötőszöveti betegséget állapítottak meg nála. A betegség megtámadta a kötőszövetet, az izomzatot, a csontot, a bőrt. Január óta Márk állapota súlyosbodott, így a gyógyítását külföldön kell folytatni - Hamburgban. Európában ez az egyetlen erre a betegségre szakosodott klinika. A legkisebb anyagi segítségnyújtás is sokat jelentene ebben a küzdelemben. Hálás köszönet minden segítségért!

"Május 19-én, szombaton reggelre szép nap virradt ránk. Fél 9-kor gyülekeztünk a Dóm téren. Miután mindenki megérkezett, bementünk a Dómba, és imádkoztunk a beteg kisfiú gyógyulásáért, az iskolánkért és túránk sikeréért.

Maroknyi csoportunk 15 főből állt. Iskolánk diákjai közül 2., 3., 6. és 9. osztályos tanulók voltak jelen. Volt velünk 4 szülő is. Az egyik kisfiú még nem tartozik az iskolánkhoz, de honlapunkon látták a hirdetést az apukájával, így eljöttek és részt vettek a kerékpártúránkon. A Művészeti Iskolát Dobai Csilla képviselte (egyébként szülőként is jelen volt:), a Gimnáziumot és a nővéreket Csilla nővér, az Általános Iskolát pedig Kulácska Anna és Vukics Adrienn. Ebből is látszik, hogy bár csapatunk nem volt nagy, mégis eléggé sokrétű volt.

Ragyogó időnk volt, csodálatos virágos rétek kísérték utunkat. Odafelé úton többször megálltunk, hogy bevárjuk egymást és pihenjünk egy kicsit. A 6. osztályos és 9. osztályos diákjaink képviselték az előőrsöt, egy apuka segítségével. Igazán ügyesen látták el a feladatukat tanulóink. A kisebbek hol elől, hol hátul haladtak, és zokszó nélkül hagyták maguk mögött a kilométereket. Itt a "kilométerek" szónál megemlíteném Adrienn néni hibáját, miszerint a táv egy kissé hosszabb lett a kiírtnál... 40 km helyett 66 km-t tekertünk. Éppen ezért még csodálatosabb, hogy ilyen jól bírta mindenki a kihívást.

Amikor odaértünk Mártélyon a holtághoz, azt gondoltuk, hogy a gyerekek lefekszenek pihenni a fűbe. Nem így történt. Mindannyian belegázoltunk a holtágba térdig és először csigákat, kagylókat, vízi diót gyűjtöttünk. Ezután a kisebbek elpusztult törpeharcsákat szedegettek össze. A nagyobbak beleírták a homokba: KAROLINA. Majd kitalálták, hogy csigákkal díszítsük ki. Amikor elfogyott a csiga, kagyló, vízi dió, akkor jöttek a törpeharcsák. Igazán szép lett a felirat, amelyen persze a 20-as számot is feltüntettük római számokkal, botok segítségével. Itt is készítettünk fotókat. Voltak, akik még bicikliztek egyet a holtág körül is. Talán egyedül a szülők pihentek meg egy kicsit. A gyerekek egy percet sem. Ekkor nem aggódtam tovább:)

Itt eltöltöttünk jó egy órát, ettünk, ittunk, majd ezután indultunk vissza kb. 2 órakor. Hazafelé inkább egyenletesebben haladtunk, kevés megállással. A csapat kissé már lankadt volt, de mindenki tekert hősiesen. A kicsiknek is volt még mindig energiájuk, nagyobb diákjainkról nem is beszélve. Természetesen a szülők és a tanárok is jól bírták:)

Az út során elég sok fényképet készítettünk, hogy megörökítsük vidám, kis kirándulásunkat.

17 órára értünk a Dóm térre, de voltak, akik már előbb leváltak tőlünk.

A búcsúzások után mindenki hazatért pihenni."



"Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk" - Jubileumi flash mob

Június 13-án, szerdán az iskola 490 diákja a Klauzál téren flash mobot adott elő az "Arra születtünk" című számra. Ezzel is iskolánk fennállásának 140, és újraindulásának 20 éves jubileumát ünnepeltük meg.

Flash mob a Klauzál téren


Interjú a flash mobról


"140 éve a nevelés szolgálatában" konferencia

Immár 140 éve annak, hogy az Iskolanővérek oktató-nevelő munkájukat megkezdték Szegeden. Egy hosszabb kényszerszünet után 20 évvel ezelőtt újra indították az oktatást néhány nővérrel és lelkes civil munkatársakkal. Ezt a jubileumot iskolánk – többek között – egy egész napos oktatási-nevelési konferenciával ünnepelte meg.

Konferenciánk célja az volt, hogy a régió egyházi intézményeinek pedagógusaival közösen keressük a megoldásokat azokra a problémákra, amelyekkel munkánk során nap mint nap szembesülünk.                                                                                         

A konferencia 2012. október 27-én, szombaton került megrendezésre a Karolina Iskolában.

A konferencia fővédnöke: Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök


A program:
  • Megnyitó: Ulrik M. Monika SSND tartományfőnök
  • „Könnyű Katát táncba vinni?” – Hogyan motiváljuk diákjainkat?: Uzsalyné Dr. Pécsi Rita, a neveléstudományok doktora, művészetpedagógus
  •  A beszédfejlődés és a sajátos nevelési igény összefüggései, fejlesztési lehetőségei a tanórákon: Dr. Hajdúné Csakajda Ildikó, magyar-népművelés szakos tanár, logopédus, tankönyvíró
  • Mindenki tehetséges valamiben! Hogyan ismerhetjük fel a tehetséget és hogyan gondozzuk? Dr. Bajor Péter, a Nemzeti Tehetségpont Projektmenedzsere
  • „Bezzeg a mi időnkben…” – Nevelhető, tanítható-e a netgeneráció? Lothringer Éva, író, rádiós szerkesztő-riporter, pedagógus, Szociális Testvérek Társasága
  • Műhelybeszélgetések kiscsoportokban a választott témáról
  • Szentmise: Celebrálta Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök

Karolina-nap: a jubileumi év zárása

Jubileumi évünk záró ünnepségét Vlocskó Mihály igazgató úr köszöntője nyitotta meg. Köszöntötte a jelenlévőket, és kiemelte az ünnepi év két jeles

eseményét: a flash mobot és az októberi nevelési konferenciát. Az utána következő hálaadó szentmisét Kondé Lajos atya celebrálta, aki szintén sokat tett az 1992-es újraindulásért, és azóta is iskolánk lelkipásztora. A szentmise végén Ulrik Mónika nővér beszélt a teremben lévő kiállításról, mely az iskolanővérek magyar tartományának történetét mutatja be, és felidézte Terézia anya, a rendalapító szavait, aki Szegedet a magyar tartomány gyöngyszemének mondta.
A szünet után zenés képes bemutató formájában visszatekintettünk a jubileumi év programjaira, majd „Az én iskolám” című fotópályázat eredményhirdetésére került sor. Ezután az ünnepi eseményre alakult tanári kórus lélekemelő, vidám éneklését hallgattuk meg.

A délelőtt második felében meghívott előadók foglalkoztatták színvonalas előadásaikkal a diákokat. Az alsósok Gulyás László vándormuzsikus „Szekeres mesék” című játékos előadásán vettek részt, aki érdekes és szórakoztató mesélésébe bevonta a gyermekeket is. A felsős és gimnazista korosztály számára Méhes Csaba pantomim művész adott  fergeteges műsort, aki szintén bevonta előadásába a fiatalokat. A feloszlatás előtt (1948 előtt) iskolánkban végzett öregdiákok számára pedig lehetőség nyílt beszélgetésre, és hogy üzenjenek a jelenlegi diákoknak.

Az ebédszünetben - aki éppen nem ebédelt. – a tanárokból alakult színjátszó társulat színdarabját tekintette meg. Lázár Ervin Berzsián és Dideki című kötetének „A fűzfány fütyülő rézangyalát” című történetét adták elő, mely egyszerre vidám és tanulságos.

Az ünnepi esemény zárásaként a húsz éves születésnapi torta elfogyasztására került sor, melyet kicsik és nagyok egyaránt nagy örömmel tettek meg.


A jubileumi évet lezáró Karolina nap estéjén került sor az iskola újraindításában segítő és jelentős szerepet vállaló nővérek, tanárok és szülők találkozójának megrendezésére. A program 17.30-kor kezdődött a kápolnában hálaadással, melyet Zatykó László OFM és Vargacz M. Krisztina SSND vezetett. Ezután ünnepi vacsora következett, melyen pohárköszöntőt mondott Vlocskó MIhály igazgató és Vargacz M. Krisztina nővér. A jó hangulatú vacsorát bensőséges, vidám beszélgetés követte.

Ismét meggyőződhettünk arról, hogy az újraindításban segítők hatalmas lendülete, energiája és kreativitása változatlanul megmaradt. Bízunk abban, hogy lelkesedésük a továbbiakban is segítségünkre lesz.


Leg-ek

Az a család, melynek legtöbb gyermeke járt a Karolinába: a Balogh család (Dr. Balogh Elemér és Balogh Elemérné Hartwig Ágnes gyermekei):
  • Balogh Elemér 1993-1996 (3-6. oszt.)
  • Balogh Endre 1993-1998 (1-6. oszt.)
  • Balogh Emese 1995-1998 és 1999-2006 (1-12. oszt) - közben 1998-1999-ig Németországban volt a család
  • Balogh Ákos 1996-1998 és 1999-2002 (1-6. oszt.)
  • Balogh Vendel 1999-2003 (2-6. oszt.)
  • Balogh Réka 2000-2012 (1-12. oszt.)
  • Balogh Boglárka 2002- (1. osztálytól)
  • Balogh Dénes 2005-2010 (1-6. oszt.)
  • Balogh Domonkos 2009- (1. osztálytól)
A Balogh család fényképe:


Azok a kollégák, akik a legrégebb óta tanítanak az iskolában:
  • Bradács Andrea - tanárnő
  • Fogarasi Istvánné Márti - tanítónő
  • Gellénné Kunos Margit - tanárnő
  • Himer Andrásné Ágota - tanítónő
  • Noé Gabriella - tanítónő
Az első tanári kar fényképe:



Jubileumi interjú Gyöngyösiné Balogh Emese öregdiákunkkal

Balogh Emese 1995-től járt iskolánkba, akkor kezdte az első osztályt Borbás Éva és Holló-Vaskó Veronika tanító néniknél. Ötödik osztálytól Dusa Mária és Vass Erika, majd Hammer Márta lettek az osztályfőnökei. A gimnáziumban pedig Nagy Ágnes Virág volt végig az osztályfőnöke, mellette az első években Kocsis Lilla, később Kéri László volt a helyettes. 2007-ben ballagott el a Karolinából.

Hol tanultál a Karolina után? Mivel foglalkozol most?

A Karolina után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre felvételiztem, francia szakra. Spanyol minort vettem fel mellé, így az alapképzés befejezése után francia-spanyol tanár szakra jelentkeztem ugyancsak a Pázmányra. Itt fogok most májusban végezni. Közben voltam egy évet Erasmusszal Spanyolországban is, jelenleg az egyetem mellett idegenvezetőként dolgozom az Országházban.

Mi a legjobb élményed azokból az évekből, amelyet a Karolinában töltöttél?

A legtöbb szép emlék az osztályomhoz kötődik, akikkel Virág jóvoltából rengeteg közös programon vettünk részt. Az osztálykirándulások, a majálisok, az erdei iskolák egytől egyig szép emlékként élnek a fejemben. Az egyik legkedvesebb emlék az évről évre visszatérő karácsonyi készülődés volt az osztállyal. Szokásunkká vált, hogy minden évben egy kis műsorral készültünk, és ezt minden tanárnak minden utolsó órán előadtuk. Először „hagyományos” betlehemest játszottunk el, később volt, hogy többszólamú éneket, vagy kisebb színdarabot – mint a Karácsonyi ének vagy A kis gyufaárus lány – adtunk elő. Nagyon sok vidám hangulatú próba előzte meg ezeket az előadásokat, és így egyúttal meg is előlegeztük a garantáltan jó hangulatú, beszélgetős karácsony előtti utolsó órákat.

Illetve muszáj megemlítenem a testvérosztály találkozókat és a szalagavatót is, hiszen ennek köszönhetem, hogy augusztusban férjhez mentem.

Ki volt a legemlékezetesebb tanárod és miért?

Sok jó tanárunk volt, akiket nagyon szerettünk, nehéz is választani… Én itt most Teiermayer Attila tanár urat emelném ki, mint legemlékezetesebb tanárt, hiszen bár a fizika soha nem tartozott a kedvenc tárgyaim közé, mégis mindig szívesen mentem fizika órára, előre vártuk, hogy vajon mi fog minket fogadni a teremben, mert az órákat gyakran érdekes kísérletekkel kezdtük. Ugyanígy Gutai Zita tanárnő kémia óráira is nagyon szívesen emlékszem vissza, az izgalmas, sokszor szó szerint „kirobbanóan” sikeres kísérletekre. 

Emlékszel-e valamilyen diákcsínyre, vagy vicces eseményre, amit szívesen megosztanál?

Egyik szünetben kitaláltuk, hogy összeszedjük a tábla alatt összegyűlt krétaport, és a tanári székre szórjuk. A gondolatot hamar tett követte. Nemsokára meg is érkezett a tanár, és szokásával ellentétben rögtön óra elején helyet foglalt a tanári széken, pompás koromfekete nadrágjában… Nem sokkal később felállt, hogy a táblánál magyarázzon valamit, amihez ugyebár hátat kellett fordítania nekünk. Hatalmas nevetés tört ki, szegény nem tudta, mi történhetett ez a két másodperc alatt, amíg felállt és megfordult, de hamarosan rájött a turpisságra, és kiszaladt a folyosóra rendbe tenni magát.

Egy másik alkalommal Debrecenbe mentünk lelkigyakorlatra. A Svetitsben szálltunk meg, ahol rajtunk kívül sok diák és nővér is lakott, így már érkezésünkkor kérték, hogy legyünk csendben. Elérkezett az első este, amikor még nem annyira voltunk „lelkigyakorlatos hangulatban”, és az egyik teremben valamelyik lány csikizni kezdett. De annyira, hogy sikítva szaladtam ki a folyosóra… Persze öt másodpercig se kellett várni, hogy megérkezzen Virág, az osztály pedig kollektív büntetésként egy órán át imádkozott szép csendben a kápolnában. A néma csendet csupán egyszer zavarta meg valami: fél óra elteltével egyik fáradt osztálytársunk elaludt térdelés közben, és hangos puffanással kidőlt a padból…

Mi az, amit az iskolától kaptál, vagy itt tanultál meg az életről, és a későbbiekben hasznodra vált?

A Karolinában tanultam meg, hogy a napnak minden egyes percét ki lehet, és ki is kell használni. Rengeteg délutáni programmal ösztönöztek minket a szabadidő hasznos eltöltésére intézményen belül, és én próbáltam is élni ezekkel: sport, hangszerek, énekkar, cserkészet – ha ezekből mind részesülni akartam, muszáj volt megtanulni jól beosztani az időmet. Ez a mai napig óriási hasznomra válik, kész csoda, hogy mi minden bele nem fér egy napba!

Comments